A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

VALTER Ilona: A tornaszentandrási r.k. templom kutatása

A TORNASZENTANDRÁSI R. K. TEMPLOM KUTATÁSA 109 szentélyéül szolgál. Déli homlokzatát (5. kép) egy darab félköríves román ablak és egy darab lefaragott középosztós mérműves gótikus ablak világította. A gótikus ablakba a XX. század elején jellegtelen vasrácsot véstek be. A román hajó mögött magasodik a mai négyszögű templomhajó, melynek déli falában középen két szegmensíves ablak alatt félköríves bejárat nyílt. A bejárattól nyugatra négyszögű nagyobb nyílást láthatunk, mely a homlokzat egységét megbontja. Az északi oldalon — a falu felől — szélfogós, boltozott barokk bejárat nyílik, a szentélyek mellett dongaboltozatos barokk sekrestye nyúlik a templomhajó fala elé (6. kép). A templomot rossz állapotú és az épület jellegéhez nem illő szürke eternitpala fedte, a hajó fölé, feltehetően a Canonica Visitaciókban említett tornyocska helyébe, a XX. század elején kis huszártornyot építettek, ami ugyancsak nagyon rossz állapotban volt. Az északi vagy a déli kapun belépve, zsúfolt templomtérbe jutottunk. A félkupolával fedett ikerapszisok alig látszottak az eléjük helyezett erősen átalakított barokk főoltártól, amelynek eredeti tartozékait a padláson megtaláltuk. Szent Andrást ábrázoló oltárképe erősen átfestett, provinciális munka. A két román apszis között íves záródású áttörés biztosít átjárást. A szentélyfalakban levő fülkék és az íves áttörés korát csak falkutatással lehetett megállapítani. 5. kép. A templom déli oldala helyreállítás előtt