A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

LIPPÓCZY Norbert: Üvegfestményeim Tarnówban

ÜVEGFESTMÉNYEIM TARNÓWBAN ott viszontláthassam azokat az ex libris gyűjtőket és grafikusokat, akikkel 1964-ben a krakkói Nemzetközi Ex libris Kongresszuson megismerkedtem és akikkel egyébként már 1957 óta levelezek, de e budapesti kongresszus alkalmával rendezett kiállítások egyike éppen az én „bacchusi" témájú ex libris kiállításom volt, amelyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szervezett és mutatott be termeiben. E gyűjteményt még 1969-ben ajándékoztam oda a Mezőgazdasági Múzeumnak. E kongresszus alkalmával állította ki a Magyar Nemzeti Múzeum a régi magyar ex librisek nagyszerű gyűjteményét (1521—1900), amely többségében a kiváló gyűjtő dr. Nyireő István kollekciójából került oda. Ő maga szerkesztette meg e kiállítás katalógusát is. Dr. Nyireő is meglátogatta az én gyűjteményem kiállítását a Mezőgazdasági Múzeumban, és ezt követően szívélyesen meghívott otthonába, amit annál nagyobb örömmel fogadtam el, mivel abban reménykedtem, hogy a régi, XVIII—

XIX. századbeli szőlős motívumú magyar könyvjegy duplumaiból sikerül csere útján valamit szereznem. (E reménységem egyébként valóra is vált). Már az első látogatásom alkalmával, kedves házigazdám, amikor megtudta, hogy a népi üvegképek is erősen érdekelnek, valami különös meghatottsággal mutatott meg nekem egy régi népi üvegikont, amely szerinte a csensztohovai Madonnát ábrázolta. Házigazdám elbeszélte, hogy nagyon érdekes családi emlékek fűződnek az üvegikonhoz. Anyai ágon egy őse, Czartoryski Emánuel (Teodor fia), aki 1774-ben született Krakkóban és aki részt vett a Kosciuszko által megszervezett felkelésben, annak leverése után, 1794-ben kénytelen volt elhagyni az országot, Bukovinába menekült cári üldözői elől. Ő vitte magával a családi ereklyét, a régi üvegikont. Előbb Csernovicban, majd amikor arra kényszerült, hogy e menhelyet is elhagyja, Magyarországra került, de ezúttal álnéven. Felvette a humán kicsengésű „Ember" nevet, és hogy üldözőit félrevezesse, címerében már csak ötágú köznemesi koronát használt. Ember Emánuel Szatmárban telepedett le és ott is halt meg 88 éves korában. Dr. Nyireő nagyon érdekes elbeszéléséből azonban bennünket e helyen talán legjobban a régi üvegikon (így nevezem, mert bizánci jellegű a Madonna kép) érdekel. A családi legenda szerint ez az üvegikon már a XVII. század első felében a család birtokában volt, de lengyel és cseh szakértők szerint ennek az ikonnak az éveit kb. száz évvel meg kell rövidítenünk. A XVIII. század első felére tehető az az idő, amikor festették. Az eredeti üvegikont — melynek a méretei 420x350 mm — kétszeresen berámázták és két üveglappal védték. Egyenesen megbűvölt a kép szépsége s romantikus, országról országra való vándorlása, az üldözött felkelő hazafival, amely körülmény különös bájjal veszi körül a képet. Gyűjtői fantáziám azonnal működésbe lépett, de akkori pesti látogatásaim alkalmával valahogy nem mertem megpendíteni azt a gondolatot, megválna-e a képtől, hogy visszakerüljön Lengyelországba. 1970. november 20-án kelt levelemben (Tarnówban való hazatértem után) már kértem dr. Nyireőt, megküldené-e az üvegikon fényképét és még további információkat is róla? Egy későbbi levelemben — felbátorodva — felajánlottam a kép megvételét. Dr. Nyireő nehezen ugyan, de beleegyezett, azonban az ára meghaladta az én lehetőségeimet, áthidaltam ezt a múzeum segítségével. És e pillanatban tornyosultak fel előttem a további nehézségek, olyanok amilyenek 40 éves gyűjtői gyakorlatomban nem fordultak elő. Gyűjteményem darabjait a hosszú évek