A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

LIPPÓCZY Norbert: Üvegfestményeim Tarnówban

376 LIPPÓCZY NORBERT Néprajzi Múzeum óriási, 1939 előtti, elpusztult gyűjteményének egyetlen néma tanúja. 1960-ban kaptam beutalást Dusznikba, Alsó-Szilézia egyik kiváló gyógyfürdőjébe, ahol két heti kúra és pihenő után erőre kaptam. A főorvostól 3 nap eltávozást kértem, mert kirándulásokat kívántam tenni azon a vidéken, autóbusszal, de főleg gyalogosan. Alsó-Sziléziában, Klodzko vidékén virágzó háziipar volt az üvegfestés már a XVIII. század elejétől. Ennek jó néhány típusát ismertem meg az irodalomból. A fürdőtől nem messze terült el Gór Stolowych környéke, amelyet a 3 nap alatt bejártam. Kirándulásom szerencsével járt, hét darab nagyon érdekes, Klodzko vidékéről származó üvegképet gyűjtöttem és a velük kapcsolatos információk, származásukat, beszerzési forrásukat illetően, nagyon gazdagították ismereteimet e képtípusról. A következő évben (1961) a szabadságunkat Magyarországon töltöttük. Kirándultunk Baranyába is, ahol először láttam meg a szerb üvegikonokat. Gyönyörű két példányt sikerült megszereznem és hazahoznom Tarnówba. Ezek az első szerb képek a lengyelországi gyűjteményben! Később tudtam meg — M. Filipovic 1952-ben megjelent tanulmányából — hogy új szerzeményeim minden valószínűség szerint a jugoszláv Bánátból származnak. 1965-ben ismét Magyarországon töltöttük nyári szabadságunkat. Ezúttal két, nagyon vegyes nemzetiségű községet látogattunk meg; Medinát, ahol sok szerb ajkú és Mözsöt, ahol a sváb és szlovák telepesek voltak többségben — a magyarokon kívül. Lehangoltan győződtem meg a tényről, hogy e két községet gyakran járják be a budapesti antikváriumok vásárlói, sőt az 1945 után Németországba emigrált svábok is nem egyszer látogatják meg a községben maradt rokonaikat. A népi üvegképeknek és általában a népművészeti tárgyak e tömeges felvásárlói vajmi kevés megvásárolható képet hagytak számomra. Szerencsémre — a már említett kedves helyi vezetőmnek — egy nyugalmazott postamesternőnek már jóval előbb sikerült megvásárolnia három nagyon szép szerb üvegikont Medinán. Talán az utolsókat, mert ottlétemkor (de még későbbi, kétszeri látogatásom alkalmával is) már szerb üvegikont sehol sem találtam. Mözsön kiegészíthettem még gyűjteményemet egynéhány Csehországból származó tükörképpel és a sildlik egypár még általam nem ismert változatával. Ekkor ért az a szerencse, hogy egy magyar feliratú, cseh származású képhez is jutottam. E kép a már XX. század elején készült képek közé tartozik. Az 1900—10. években készíthették az élelmes csehországi festők speciálisan a máriagyüdi búcsúra. A kép alján olvassuk a maratással eszközölt feliratot „Mária-Gyüd", az ottani templom és felette a gyüdi Madonna képmása alatt. Ily világosan magyar vonatkozású felirattal tükörképet sem múzeumokban, sem az irodalomban eddig nem találtam. Viszont nem egy máriacelli Madonnát ábrázoló tükörképre találtam úgy Kassa vidékén, mint a Dunántúlon, „Mária-Zell" felirattal. A máriagyüdi tükörkép felbukkanása kelti fel bennem a gondolatot; bizonyára lappang még valahol egy magyarországi búcsújáróhelynek pl. Máriapócsnak dedikált csehországi üvegkép is. 1963 tavaszán lengyel újságírók látogatták meg a tarnówi Diecezális Múzeumot; ők említették a vezetőnek, hogy Alsó-Szilézia, Grodków városka plébániáján szép, alsó-sziléziai típusú népi üveggyűjteményt láttak. Az érdekes hírt még aznap közölték velem. A gyors elhatározású emberek közé tartozván,