A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

LIPPÓCZY Norbert: Üvegfestményeim Tarnówban

ÜVEGFESTMÉNYEIM TARNÓWBAN 23. kép. Veronika kendője. Alsó-Szilézia. 24. kép. Madonna. Délkelet-Bajorország. XVIII. század vége XVIII. század rosban átéltem. Ebben az időben alapítottuk meg városunkban a Tarnówi Magyarbarátok Társaságát, ennek egyik vezetője volt a Tarnówi Diecezális Múzeum igazgatója is. Egyik közgyűlésünkön felajánlottam népművészeti gyűjteményemet a város közönségének, azzal az óhajjal, hogy a Diecezális Múzeumban legyen elhelyezve, amelyben egy XVIII. század végén épült ház emeleti három helyisége kiválóan megfelelt az állandó jellegű kiállításra. Bizonyos mértékben befolyásolással volt erre 1939. év előtti szívélyes barátságom a múzeum akkori igazgatójával, Bulanda Stanislawval és édesapám kellemes kapcsolata a múzeum megalapítójával Bomba József tanárral. Az 1953—59-es években alig szaporodott a gyűjtemény pár darabbal. Az üvegképek, mint törékeny tárgyak, különösen megsínylették a háború viszontagságait. Rengeteg falu égett le, de a közgyűjtemények is mérhetetlen károkat szenvedtek. A varsói Néprajzi Múzeum megrendítő sorsa talán a legjobban illusztrálja a pusztítást, amit Lengyelországban az okkupánsok véghez vittek. A Néprajzi Múzeum több mint 30 000 darabból álló gyűjteményéből és óriási könyvtárából szószerint, egyetlen darab sem maradt meg az utókor számára. Illetve mégis!, egy krakkó-vidéki cifraszűr, amelyet a varsói Néprajzi Múzeum kikölcsönzött vidéki kiállításra 1939 előtt, egyedül az kerülte el a szomorú sorsot. A háború után adták vissza Varsóba, és ma külön vitrinbe van kiállítva, mint a Varsói