A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

LIPPÓCZY Norbert: Üvegfestményeim Tarnówban

372 LIPPÓCZY NORBERT \ Jézust ábrázoló litográfiának még egy különlegessége is volt; a litográfiát fedő üveglapra alulról még egy rámát festettek, tégla és cinóber színben, a brassó-vidéki népi üvegikon festők modorában. A nyugati ízléssel megrajzolt, de kissé hideg színekben festett litográfiát ezzel hozták közelebb a keleti erdélyi népi világhoz. 1938-ban a lengyel Szepességben tettem néhány kirándulást. Népi üvegképek után kutatva jutottam el Kacwinba, ahol a faluban egyöntetűen a helybeli plébánoshoz utasítottak, aki már — mint mondották — mindent begyűjtött. A plébánosban, Swistek Józefben szenvedélyes gyűjtőt ismertem meg. Gyűjteménye kiváló helytörténeti kollekció, amely mindenekelőtt a lengyel Szepesség népművészetét ölelte fel. A gyűjteményét, szerencsésen még 1939ben, a krakkói Etnográfiai Múzeumnak ajándékozta. Mint igazi gyűjtő, nem volt hajlandó egyetlen darabtól sem megválni. Nem tudtam belenyugodni a hajthatatlanságába. Néhány hét múlva visszatértem a faluba, és most már tüzetesebben néztem körül az egyes gazdák udvarán és konyhájában, míg végül is az eredménnyel ismét bekopogtattam a makacs plébánoshoz. Igaz, üvegképekre a faluban nem akadtam, de vagy 4—5 régi szepességi tejesköcsöggel, sőt egy régi szabadtűzhelyen használt cseréppel, háromlábú lábassal állítottam be hozzá már estefelé. A plébános nagyon izgatott lett, amikor név szerint referáltam, kiktől szereztem a faluban az edényeket. Hosszú alkudozások után a kerámiákért fájó szívvel, mégis nekem adta Nepomuki Szent János, kelet-szlovákiai típusú, nagyszerű üvegképét. 1938 nyarán kirándulást tettünk Nedec gyönyörű várához, betértünk a szomszéd Kacwinba is. A plébánossal való találkozásunknak már első pillanatai igazolták elbeszéléseimet, mivel a plébános nyitott, szélesen lengő falusi daróc ingben, mezítláb fogadott minket, mindenféle ceremónia nélkül. Kérésünkre egyenesen a gyűjteményes szobába vezetett bennünket. Felejthetetlen számomra a feleségemmel és barátnőjével tett autókirándulásunk Észak-Szlovákiába, 1938augusztusában. Tesennél (a mai neve Cieszyn) léptük át a Jengyei határt, és Frydek-Csacán (Cadca) át jutottunk el a felségesen szép Árva váráig. Ha én akkor már tudtam volna, hogy az általam felfedezett zywieci típusú üvegképeknek Frydek és Csaca vidéke jóval gazdagabb lelőhelye, mint Zywiec környéke, nem siettem volna annyira Árvába, ahol,az északnyugat-szlovákiai üvegképek felkutatására indultam. Megcsodáltam Árva várát, a néhai magyar végvárat és az onnan elénk táruló árvái panorámát, csak azután kerestünk fel néhány Isten háta mögötti szlovák falut, üvegképek után kutatva — egyelőre minden siker nélkül. Vigasztalásul betérünk a túrócszentmártoni (Martin) Nemzeti Múzeumba. A végtelen gazdag népi üvegkép gyűjtemény (482 db) inkább lehangolt engem, mint bátorított a további kutatásra. Kirándulásunk második napja több szerencsével járt, miután érthetően igyekeztem minél távolabb kerülni Martintól, s végül Liptovska Osada falu egyik házából győzedelmesen kerültem ki és ugyanott egy másik házból is. Összesen két képet sikerült vásárolni az otthon talált gazdasszony októl. Mintha csak összebeszéltek volna, 20—20 koronát kértek és kaptak a képekért. Már nem messze Rozsnyótól, de még egy eldugott faluban Revucán találtam ismét két megvásárolható üvegképre. A vásárolt négy kép az árvái típushoz tartozik. (így is nevezik az északnyugat-szlovák képtípust.)