A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása
344 KRASIŃKA, EWA—KANTOR, RYSZARD A messzemenő gazdasági kedvezmények vonzó erőként hatottak. 5 A XIX. század második felében ugyan erősödött a lengyel parasztság vándorlása Magyarországra, az azonban elsősorban ideiglenes jellegű volt. A letelepülési szándékkal érkezők pedig az iparban vállaltak munkát, így idővel ezeknek megváltozott eredeti társadalmi helyzetük. 6 Ezekből a történeti adatokból is látszik, hogy számunkra továbbra is a legfontosabbak a XVIII, század elejére vonatkozóak, amikor a kivándorolt lengyel telepesek a magyar nyelvterületeken még zárt településeket hoztak létre. Sípos I. magyar nyelvész Bükk hegység területén (Répáshuta, Újhuta, Hámor, Ómassa, Óhuta) végzett kutatásaikor felfigyelt a góral nyelvjárásra, amely nem kizárólag szlovák, mint ahogyan eddig gondolták. A levéltári adatok szerint ezek a falvak a XVIII, században jöttek létre, s a XIX. század folyamán pedig új telepesekkel bővültek. Szlovák, morvaországi, csehországi, galíciai területekről származó lakosság körében olyan kevert nyelv alakult ki, amelynek nincs megfelelője egyik szláv nyelvben sem. Leginkább kelet-szlovák, szepességi, csádzki nyelvi sajátosságok jellemzőek rá, de erős lengyel hatás is tapasztalható mind a morfológiájában, fonetikájában, mind a szókészletében. A szerző szerint ez a nyelv a podhalai nyelvhez hasonló tulajdonságokat mutat. Ugyanakkor számos települést is megjelölt, ahonnan származhatnak ezeknek a falvaknak az első lakói, továbbá felsorolja a lakosság lengyel hangzású vezetékneveit. 7 A lengyel történeti irodalomban etnikailag legrégibb lengyel településnek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Rozsnyótól délkelet irányban kb. 20 km-re fekvő Derenket tartják, amely 1940-es években megszűnt. A történelmi dokumentumok szerint Derenkre 1720-ban jöttek az új telepesek, akiknek a nyelve a lengyelhez volt hasonló. 8 Stole J. szlovák nyelvész szerint a lakosság góral vagy podhalai nyelvjárással beszél, de ezt a nyelvjárást sohasem említi lengyelnek, pedig kétségkívül kislengyelországi dialektushoz tartozik (az ún. mazóviai hangtani jelenség tanúskodik erről), amely következőkben segítségül szolgál a drenki lakosok származásának megfejtéséhez. Ezt a feladatot akarja megoldani 5. Reychman J.: Dzieje Polonii ... 48.; Z dawnego sąsiedztwa polsko-węgierskiego. Wieści Polskie z. 25. X. 1942.; O góralach na Dolnych Ziemiach. Wierchy R. 29. 1960. 240.; Gotkiewicz M.: Na tułaczych szlakach ... 89.: Migracje Ludności polskiej na południową stronę Karpat. Rocznik Naukowo-Dydaktyczna WSP Krakowie Prace Geograficzne z. 10. 1962. 184—186. 6. Rokicki C: O wychodźctwie polskim na Węgry. Polski Przegląd Emigracyjny R. 4. 1912.; Pobóg: O Polakach w Budapeszcie. Przegląd Emigracyjny, R. 2. 1893. nr. 6.; Okołowicz J.: Wychodźctwo i osadnictwo polskie przed wojną światową. Warszawa, 1920. 352.; Az ideiglenes és az iparban történő munkavállalásról, valamint a kivándoroltak életkörülményeiről: Jostowa W.: Z życia góralskiej biedoty. Wierchy R. 22. 1953. 110—130.; Ehhez a tanulmányhoz szólt hozzá Kowalska-Lewicka A. : Kilka uwag o wędrówkach zarobkowych górali podhalańskich. Kwartalnik Historyczny, R. 64. 1957. 114—121. l.j. r. recenziója Sipos I.: A bükki huták és hámorok település- és nyelvjárástörténete. (Budapest, 1955.) Wierchy R. 25. 1956. 294. 8. Reychman J.: }QSTCT& O gwarach polskich na Węgrzech. Język Polski R. 36.1956. z. 4. 304—305.; O góralach na Dolnych Ziemiach ... 240.; Przyczynek do zagadnień gwar polskich na Węgrzech. Język Polski, R. 44. 1964. z. 3. 171.; Dzieje Węgier, Łódź 1963.; Gotkiewicz M.: Migracje ludności polskiej ... 177—189.
