A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása
DERENK ÉS ISTVÁNMAJOR LENGYEL TELEPES FALU NÉPRAJZI KUTATÁSA A lengyel paraszti lakosság Magyarországra történő menekülése szoros kapcsolatban van az ország politikai eseményeivel. Lengyelország első felosztásakor Galícia az Osztrák—Magyar Monarchia uralma alá került, de már ebben az időben az ún. Felső-Magyarország fennhatósága alatt találjuk szlovák nyelvterületekkel együtt a jelenlegi Lengyel-Szepességet és Lengyel-Árvaságot. A többségben levő szlovákokkal azonosítva, az etnikailag lengyel lakosság nemzetiségét is szlováknak jelölték meg. Ebben az időszakban azonban már ezeken a területeken feltétlenül éltek lengyelek, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Kárpátoknak ezekre a vidékeire a koraközépkorban megkezdődött a betelepülés, és ahol Sziléziából és Kislengyelországból előrenyomuló lengyel települési hullám is szerepet játszott. 2 Az ún. Felső-Magyarország területein szórványosan előforduló lengyel települések iránti érdeklődés a XIX. század második felében fokozódott. Ezekről a közösségekről szóló jelentős mennyiségű publikációban elsősorban a területek politikai eseményeit, nemzetiségi viszonyait, lakosság nyelvi sajátosságait dolgozták fel, de néhol néprajzi adatok is találhatók. Ezeknek a kutatásoknak az volt a közös céljuk, hogy bizonyító adatokat szolgáljanak Szepes, Árva, Trencsén, Sáros és Liptó vármegyék lengyel származású lakosairól. 3 Az érdeklődést tovább fokozta a tervezett csádzki—árvái—szepesi népszavazás, amely végül nem valósult meg, de azért készítették elő, hogy bebizonyítsák Lengyelország déli határvonalának kijelölése esetén a lengyeleknek joguk van ezekhez a területekhez. Ekkor kapcsolódtak a kutatásokba a lengyel nyelvészek, akik utaltak településtörténeti adatokra és saját kutatási eredményeikre : a lakosság nyelvének tulajdonságaira, szókészletére, lengyel hangzású vezetéknevekre és tájszólásuk sajátosságaira. Felső-Magyarország területén számos lengyel nyelvi szigetet fedeztek fel. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a falvaknak őslakói Podhale, Szepesség és Árva területeiről származtak. 4 Ezeknek a területeknek a lakói is elvándoroltak a telepítési akció következtében a XVIII, század elején a török iga alól felszabadult magyar területekre. Az elnéptelenedett Tisza és Duna menti falvakba Felső-Magyarország határmenti sűrűn lakott járásaiból ekkor indult meg az áttelepítés. 2. Zachorowski S.: Węgierskie i polskie osadnictwo Spiżu do polowy XIV wieku. Rozprawy Wydziału Filozoficzno-Historycznego Ak. Um. w Krakowie T. 52. 1909. 191—283.; Reychman J.: Dzieje Polonii węgierskiej. Problemy Polonii Zagranicznej R. 5. 1966—1967. 47.; Gotkiewicz M. : Na tułaczych szlakach górali. Wierchy R. 25. 1956. 89.; Semkowicz ^./Granica polsko węgierska w oświetleniu historycznym. Pamiętnik Towarzystwa Tatrzańskiego T. 37. 1920. 88—112. 3. Z. J.: O osadach polskich na Węgrzech. Dodatek Tygodniowy do Gazety Lwowskiej T. 1. 1851. nr. 41., T. 2. 1852. nr. 3.; Niedźwiecki W.: Przyczynek do etnografii polskiej. Polacy na północznym pograniczu Węgier. Niwa T. 16. 1879. R. 8. Zawiliński R.: Przyczynek do etnografii górali polskich Węgrzech. Zbiór Wiadomości do Antropologii Krajowej T. 1. 1893. 1—14.; Bugiel W.: Polskie osady na Węgrzech. Prawda R. 1898. nr. 19.; nr. 20.; Unger W.: Polacy na Węgrzech. Przegląd Emigracyjny R. 2. 1893. nr. 2. 13—16.; Kołodziejczyk E.: Ludność polska na^Górnych Węgrzech. Świat Słowiański T. 2. 1910. R. 6. 216—250. 4. Pamiętnik Towarzystwa Tatrzańskiego című kiadvány egy teljes kötege a népszavazás előkészületeivel foglalkozik. T. 37. 1920.; Nyelvészeti szempontból ezekről a közösségekről legrészletesebben Małecki M.: Język polski na południe od Karpat (Spisz, Orawa, Czadeczkie, wyspy językowe), című munkája foglalkozik. Kraków. 1938.