A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

MIHÁLY Péter: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkövek topográfiája

A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI KAPTÁRKÖVEK TOPOGRÁFIÁJA MIHÁLY PÉTER A kaptárkövekre Bartalos Gyula hívta fel először a figyelmet 1885-ben.

1 A Heves és Borsod megyei lelőhelyek felsorolásán kívül a kaptárfülkék jellegzetességeire is kitért, melyeket alaposabban a cserépváraljai Nagykúp kaptárkövön tanulmányozott.

2 A fülkék rendeltetésére vonatkozó — ma már nem helytálló — urnatemetkezési feltevését is főleg cserépváraljai adatokra alapozta. A későbbi topográfiai kutatás eredményeiből kirajzolódott, hogy a lelőhelyek csak Pest, Heves és Borsod megyében találhatók. A kutatók többségének figyelme azonban inkább a Borsod megyei kaptárkövekre irányult. Ez abból adódott, hogy az Alsó-Bükk területén, a riolittufa lepusztulása folytán létrejött kúpformák tipikus példái főleg itt találhatók. Mivel a fülkék többségét ilyen kúp alakú sziklákba faragták, az érdekes formák és a fülkék együttes képe valóban lenyűgözően hatott a szemlélődőkre. Ebből eredően keletkezett az a téves nézet, hogy nemcsak a fülkék, hanem a kúpformák is mesterséges készítmények. Ezt főleg azok vallották, akik a fülkék rendeltetését a kultikus használatban (temetkezési vagy áldozati célú) látták. A kaptárkövek környékén talált, különböző korú régészeti leletanyag (kerámia) alapján többféle feltevés alakult ki a fülkéket készítő etnikumra vonatkozóan. Jelentős előrelépés csak 1960-ban történt a kutatásban, amikor Korek József vezetésével megkezdődtek az első hiteles ásatások a cserépváraljai kaptárkövek közvetlen előterében. A feltárások során — ide véve Saád Andor szomolyai ásatását is — előkerült kerámialeletek alapján a fülkék készítési és használati idejét a XI—

XV. század közé lehetett datálni. Saád Andor már korábban jelentős topográfiai felméréseket végzett a Borsod és Heves megyei lelőhelyeknél. Korek Józseffel együtt széles körű kutatásokat folytattak a fülkék rendeltetésének tisztázására. Az összegyűjtött adatok kiértékelése alapján a megoldást a sziklaméhészet fülkékben történő gyakorlásában látták.

3 A fent említett kutatási eredmények mellett a lelőhelyek topográfiai felmérése csak részben történt meg. A kaptárkövek kőzetanyaga — ezzel párhuzamosan a fülkék is — rendkívül gyorsan pusztul, főleg a külső felületeken és a repedések mentén. Ezt elsősorban a természet romboló erői okozzák (csapadék, szél stb.), de nagymértékben hozzájárul az emberi gondatlanság is. Sajnos a lelőhelyek védetté nyilvánításával sem lehet 1. Bartalos Gy., 1885. 348—362. 2. Bartalos Gy., 1891. 136—141. 3. Saád A.—Korek J., 1965. 369—394. A kutatás összegezése.