A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

ADATOK A KELET-EURÓPAI NÉPRAJZ TÖRTÉNETÉHEZ... 335 „.. .az a tradíció, amelynek a kutatásával ma a néprajzosok foglalkoznak, egészében már a múlthoz tartozik; a kultúrában ez és amaz ugyan még megtarthatja magát, egyes tartalmak új funkciókban élhetnek tovább, mint dekoráció vagy szimbólum, de teljes egészében már nem maradt meg a régi kultúra, mert megváltoztak azok a körülmények, amelyek azt alkották."

64 Bystron J. St. a távlatokat is látja, érzi, amikor azt írja, hogy a „környezet (természeti és társadalmi) változásában új kultúra keletkezett, amely azonban továbbra is közvetlenül szorosan kapcsolódik a falu életéhez, általa jött létre és a későbbiekben is a nép egzisztenciáját szolgálja."

65 Bystron J. St. azok közé a kutatók közé tartozik, akiknek a számára a kultúra tanulmányozása szempontjából egy adott nép nyelvének alapos megismerése egyre fontosabbá válik. Bizonyos vonatkozásban ugyanis a nyelvi forma lényeges mutatója a tartalmául szolgáló kultúrának. Bystron J. St. számára a nyelv, mint egyik jelentős kultúrtényező, kalauzként szolgál a társadalmi valóság tökéletesebb megismeréséhez. Vizsgálja a nyelvjárások sajátosságait, a használatában levő terminológia gazdagságát, a szakmai szókészletet, a titkos beszédet (pl. a koldusok nyelve), amely minden esetben egy zárt társadalmi csoporton belül létező kommunikációs eszköz. Különös figyelemmel kíséri a földrajzi, a keresztnevek és az egyes házi állatok elnevezésének alakulását.

66 A valóság megragadása Bystron J. St. munkáiban azon alapszik, hogy a jelenségeket bizonyos tipológiai osztályokba csoportosítja. A vizsgált jelenségek rendszerezésére való törekvés munkáinak egy részében kikristályosodott történeti szemlélettel párosul. Keresi azoknak az alkotó erőknek a magyarázatát, amelyek a meghatározott valóság keletkezésében és további életében döntő szerepet játszanak. Ezen túlmenően Bystron J. St. igyekszik rámutatni a kultúrjelenségek egy meghatározott társadalmi réteggel, társadalmi csoporttal való kapcsolatára, továbbá a kapcsolatok kölcsönös hatására. Elmondhatjuk, hogy Bystron J. St. sohasem merül el az általános teoretikus jellegű problémákban. A hatalmas mennyiségű anyag összegyűjtése nem késztette kutatónkat a gyakori esetekről az általános következtetések levonására, amely közismert logikai következtetés a néprajztudományban. Bystron J. St. az álláspontját fenntartotta mind a közösségi élet, mind a kölcsönös emberi kapcsolatok és magatartások, valamint a kultúrjavak vizsgálatánál is. Bystron J. St. messzemenőleg az objektivizmus álláspontját képviseli a tudományos munkában. Ez az objektivizmus gyakorlati törekvésektől, tendenciáktól távol áll. Ellentétben a társadalmi tudományok számos lengyel tudósával, Bystron J. St.-nak nem volt szándékában egy olyan tudomány ápolása, amely megmutatná a társadalom szervezetében és életében a változások helyes útját. A tudományos munka alapjának a társadalmi valóság objektív megismerésének értékét tartja. Felismeri, hogy a társadalmi élet mechanizmusában való alapos ismeret hasznos lehet a kultúrpolitika kialakításában. Meg van győződve arról, hogy a szociológiai tanulmányok hasznos eszközként szolgálhatnak az embereket körülvevő társadalmi tényezők racionális szemléleténél. Bystron J. 64. Bystron J. St., 1936a, 453. 65. Bystron J. St., 1936a, 454. 66. Bystron J. St., 1947a, 49—68.