A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

330 BŐDI ERZSÉBET falura vándoroltak. A vándor koldusok a templomok előtt üldögéltek. Gyülekező helyük rendszerint a vásárok, búcsúk voltak, ahol az éneklésben elöl jártak. Az utóbbival függ össze az is, hogy énekkincsük főleg egyházi, egyházinemzeti témájú. Bystron J. St. nem tér ki a lengyel népdalok esztétikai jellemzésére. Bírálói többek között a filológiai precizitást is hiányolják,

47 de kutatása így is figyelemre méltó. Bystron J. St. a népdalkutatás terén olyan kérdések megoldását boncolgatja, amely a lengyel népdalkutatást abban az időben európai szintre emelte. A népdalkutatás mellett élénken foglalkoztatja kutatónkat a népköltészet más területe is. Szintén úttörő jelentősége van a lengyel néprajztudományban Przyslowie polskie (Lengyel közmondások) című munkájának. A közmondásokat a lengyel kultúra történetének szemszögével vizsgálja. A munka bevezetőjében a szerző kiemeli, hogy a közmondások („egy adott társadalmi csoportban hagyományosan ismétlődő kifejezések") kutatása csak történeti irányból lehetséges. Az addigi vizsgálatok azt tanították, hogy „A közmondásokhoz szinte semmiféle elméleti jellegű probléma nem kapcsolódik."

48 Ezt az állítást Bystron J. St. megcáfolja. Talán nagyobb mértékben, mint előző munkáiban, igyekszik bebizonyítani a szájhagyomány útján terjedő magatartási formák információs jellegét. A közmondások a megjegyzés és a felidézés mechanizmusát megkönnyítő kultúr jelenségek. A társadalmi közösségen belül lehetővé teszik a gyorsabb megértést, megkönnyítik az életet. Az emberek a saját cselekedeteikre a már megszokott normák szerint gondolnak. „Nem alapelvekben, hanem a formális etika keretein belül elmélkednek".

49 A közmondások élete gondolkodásunk hagyományos jellegéről tanúskodik. Bystron J. St. kutatói aspektusa ennél a témánál sem kizárólag filológiai, hanem inkább szociológiai. Mindig szem előtt tartja azt a társadalmi közeget, amelyben az adott közmondás születik, él vagy esetleg kihal. A fent említett munkák úttörő szerepét és jelentőségét a lengyel néprajztudomány számára Krzyzanowski J., az európai hírű lengyel folklorista könyvének bevezetőjében foglalja össze.

50 Bystron J. St. a népköltészet kutatásában is, mint a népi műveltség más területén, a történelmi értékű anyag szisztematikus feldolgozására törekszik. Előbb nagy mennyiségű anyagot gyűjt össze, majd bizonyos szempontok szerint azokat rendszerezi és csak ezután von le elméleti következtetéseket. A népköltészet egyes csoportjait sohasem ragadja ki a kultúra egységéből. A kultúrát egységes és oszthatatlan jelenségként fogja fel. Munkái a követői számára ezért is maradnak nélkülözhetetlenek. Elég csak azt megemlíteni, hogy Bystron J. St. a népdalkutatás területén olyan kutatási folyamat kezdetét teremti meg, amely a népdalokban azokat a tartalmi jegyeket keresi, amelyek a társadalmi megosztottságra (nemzeti, vagyoni, lokális, foglalkozás) utalnak és a társadalmi élet különböző periódusaiból származtathatók. 47. Krzyzanowski Julián, 1964, 5. 48. Bystron J. St., 1932b, 5. 49. Bystron J. St., 1932b, 30. 50. Itt Krzyzanowski Julián kétkötetes munkájára, a lengyel közmondások gyűjteményére gondolok. Krzyzanowski}., 1958, 15—18.