A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

ADATOK A KELET-EURÓPAI NÉPRAJZ TÖRTÉNETÉHEZ... 327 Bystrofi J. St. az etnikai csoport és a néprajzi csoport elnevezést szinonimaként használja. Ugyanabban a munkájában mind a két kifejezést felváltva megtaláljuk, így számára a néprajzi csoport kultúrjavakban, történelmi fejlődésben hasonló, egy bizonyos területen élő nép, amely hovatartozását tudatosan is meg tudja magyarázni.

40 Lengyelország területén öt nagyobb (kislengyel, sziléziai, nagylengyel, tengermelléki és mazuri) és három határvidéki néprajzi csoportot különböztet meg. Az egyes néprajzi csoportok meghatározásánál elsődleges szerepet játszanak a különböző tárgyi, szellemi és társadalmi kultúrjavak (építkezés, viselet, gazdasági felszerelések, szokások, népköltészet elemei) földrajzi elterjedésének megállapítása. Az egyes kultúrjelenségek együttes előfordulása jogosít fel bennünket a néprajzi csoport földrajzi elhelyezkedésének meghatározására. Ebből láthatjuk, hogy a néprajzi csoport határainak meghatározása Bystrofi J. St. szerint jelentősen függ az egyes kultúrjavak — a néprajzkutatók által meghatározott — földrajzi elterjedésétől és csak ezeknek az adatoknak a hiányában vehetjük segítségül az egyes társadalmi csoportok elnevezéseit, illetve a velük szomszédos nép által használatos meghatározásokat. Szerinte a szellemi kultúrjelenségek hagyományozódnak jobban. Ez a megfigyelés Bystrofi J. St. számára különösen jelentős. A néprajzi csoportok mellett számos ún. társadalmi csoportot különböztet meg. Ezeknek a megkülönböztetési kritériumai végtelen sokoldalúak: foglalkozás (pásztorok, méhészek, vadászok, faúsztatók, halászok, erdészek, házi iparosok, vándorlók, népi gyógyítók, jósok, bűnözők), vallás, tekintély, kor. A különböző társadalmi csoportok kutatásánál Bystrofi J. St. a népi kultúrát mindig ellentétbe állítja az ún. elit (polgárok) kultúrájával. A ludoznawstwo éppen azokkal a jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek ellentétei vannak a magasabb, civilizáltabb kultúra területén. Azoknál a társadalmaknál, ahol nincs mit szembe állítani, nem használhatjuk felcserélve a néprajz és a ludoznawstwo terminológiát. A népi kultúrát jellemezve Bystron J. St. azokat a vonásokat,^ építő elemeket keresi, amelyeket a polgári kultúrával szembe tud állítani. így többek között a népköltészeten belül a névtelenséget, az átadás módjából és az emberi emlékezőtehetség megbízhatatlanságából eredő változatképződést, a primitivizmust, a rendszerezés lehetőségét, a sajátos stílusbeli vonásokat és a hagyományos világnézet tükröződését lehet ellentétbe állítani a magasabb, polgári kultúrával. A népköltészet kutatásánál a néprajztudomány mellett az irodalomtudomány jelentőségét is méltatja, de ugyanakkor megjegyzi: „A néprajzkutatók mindenekelőtt a népköltészet keletkezésével, sorsával, a környezettel alkotott viszonyával, továbbá a típusok megállapításával, az egyes motívumok keletkezésének, vándorlásának kutatásával hivatottak foglalkozni."

41 Wst^p do ludoznawstwa polskiego című munkájában Bystron J. St. a népi kultúrát a már hagyományosnak számító, XIX. századi — anyagi, társadalmi és szellemi — felosztásban tárgyalja, annak ellenére, hogy a rendszerezésben két új fogalmat említ és a sorrendi hangsúlyt is megváltoztatja. Az ő sorrendje szerint a szellemi kultúrát követi a társadalmi, majd az anyagi kultúra. Ez a sor^40. Bystron J. St., 1926, 111. 41. Bystron J. St., 1926, 145.