A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

ADATOK A KELET-EURÓPAI NÉPRAJZ TÖRTÉNETÉHEZ... 323 kel."

20 Ezek a vegetációs démonok. A démonok másik fontos jellemzőjének tartja, hogy általában kutyák ^alakjában jelenítik meg. A kutyák gyakran a levegő mozgását ábrázolják. így a szél, vihar jelképében jelennek meg. Ezeket a démoni alakokat atmoszferikus démonoknak nevezi.

21 Daemon meridianus nevén jelöli meg azokat a szellemi alakokat, amelyek a nap bizonyos óráiban (éjfélkor, délben) mutatkoznak csak. Rendszerint gyönyörű szűzleány képében jelennek meg. Ez utóbbi démonok csoportja a nyugati szlávok hiedelmében közismert. Az utolsó démoni csoport a gyermeket ijesztők, amelyekről a szlávoknál és Európa más népeinél feltűnően gazdag anyag található meg. Gyermeki alakban jelennek meg és a magára hagyott gyermekeket elváltoztathatják, beteggé tehetik. Bystron J. St. által megállapított démon típusok a kutató absztrakciós következtetései útján jöttek létre. A valóságban egyik sem fordul elő a szerző által megrajzolt tiszta alakjában. Az általa említett, a nép hagyományában előforduló démoni elképzelések közül bizonyos, hogy nem egy olyat találunk, amely mind a négy démoni típus jellemvonásait magán hordozza. Az általa említett démonok többsége, mivel a gabonával kapcsolatban állnak, a gabonatáblákban jelennek meg, az aratók munkáját akadályozzák vagy zavarják, tárgyalásuk a lengyel aratószokások megismerésénél indokolt. Bystron J. St. különösen behatóan vizsgálja az utolsó kéve — ostatnie klosy — jelentőségét a néphagyományban. Könyvében Lengyelország szinte minden területéről közöl adatokat. Szerinte kizárólag gabona-hiedelemalakról csak akkor beszélhetünk, „ha meg tudjuk állapítani, hogy az utolsókévét ünnepélyesen vágják le, továbbá azt, hogy nagy körültekintéssel helyezik el a házban, hogy ősszel vagy tavasszal újból el tudják vetni".

22 Bystron J. St. az utolsó kévében látja azt a gabonaszellemet, amely az aratószokások egészének tartalmát nyújtja. Amint látjuk, ez a megkülönböztetés nem csak formai, hanem funkcionális alapon vált lehetségessé. Bystron J. St.-nak ez a korai munkája már meghatározza a szerző helyét az európai néprajztudományban. A kulturális és társadalmi antropológia képviselőjének tekinthetjük, aki nézőpontjának centrumába magát az embert, a társadalmi együttélés és együttműködés formáit állította. Ezekben az években (1916—1924) Bystron J. St. mellett a lengyel néprajztudomány elméleti síkján szót emelnek még Czekanowski J.

23 Fischer A.

24 a kultúrtörténeti iskola képviselői, Frankowski E.

25 az evolúciónál izmus egyik követője. Kutrzeba-Pojnarowa A. a lengyel néprajztudomány történetének legkiválóbb ismerője így ír erről az időszakról: „Az egyetemi katedrákon működő lengyel néprajzkutatók a legkülönbözőbb metodológiai irányvonalat képviselték: a hagyományos evolucionalizmustól kezdve a kultúrtörténeti irány20. Bystron J. St., 1916b, 19. 21. Bystron J. St., 1916b, 24. 22. Bystron J. St., 1916b, 31. 23. Czekanowski Jan, 1922. 24. Fischer Adam, 1922. 25. Frankowski Eugenius, 1924.