A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)
322 BŐDI ERZSÉBET A széles látókörrel rendelkező, sokoldalú lengyel tudósnak a néprajz területén végzett kutatásai sorából kétségkívül ez az utóbbi a legjelentősebb, különösen ha figyelembe vesszük a feldolgozott adatok forrásait, amelyek nem csupán a már nyomtatásban megjelent vagy kéziratos anyagra támaszkodnak, hanem egy kitűnő kérdőív segítségével maga a szerző által gyűjtött adatokra is. A munka értékét növeli az aratószokások világos rendszerezése, a gazdag lengyel és külföldi irodalom felhasználása és nem utolsósorban a kutatás tárgyának józan és találó interpretálása. Bystron J. St. Zwyczaje zniwiarskie w Polsce c. munkájában elveti Mannhard W. és Frazer J. G. animisztikus koncepcióit. A néprajztudomány e két kiemelkedő tudósa a nép gabonadémon hiedelmeit fontos tényezőnek tekintette és ennek alapján törekedtek az Észak-Európában előforduló aratószokások magyarázatára. A gabonadémonok létezését a vegetációs kultusszal hozták kapcsolatba. Bystroií J. St. az aratószokások vizsgálatát egy másik oldalról közelíti meg. Számára a kiindulópont a közvetlen — akkor még az élő néphagyományban előforduló 16 — gyűjtött anyag volt. — „A szél által ringó gabonatáblák lágyan hullámzó tenger, vagy egy bizonyos állatcsoport gyors menekülésének látszatát keltik", 17 — írja Bystron J. St. Ezt a látszatot számos, a nép körében gyűjtött példával magyarázza. Mannhard W. és Frazer J. G. elvével ellentétben tagadja az állati alakokban megjelenő gabonaszellemek létezését. Szerinte a hullámzó gabonatáblák látványa bizonyos képletes meghatározásokat, mondásokat vált ki. A nép ilyen esetben a gabonában különböző állatok — legtöbbször farkas — tartózkodását véli, de ezekről az állatokról azonkívül, hogy a gabonában tartózkodnak és a gyermekeket támadják meg vagy a juhokat kergetik, nem tud többet. Tehát ezek nem démoni tulajdonságok, hanem magának az állatnak, ebben az esetben a farkasnak a jellemvonásai. Ha másfajta állatot képzelnek el, akkor másfajták az elképzeléseik is. 18 Bystron J. St. a „gabonaszellemeket" keresve arra a végső következtetésre jut, hogy „nem beszélhetünk olyan gabonadémonok létezéséről, amelyek kimondottan a gabonafajtákkal lennének szoros kapcsolatban és amelyek az aratókultusz tárgyát képeznék." 19 Bystron J. St. azonban nem elégedett meg csupán a gabonával kapcsolatos szokások, hiedelmek kutatásával. A nép kizárólagosan a démonokról alkotott elképzeléseit is keresi, hogy álláspontját még jobban alátámassza. A népélet mindazokat a mozzanatait, jelenségeit figyelembe veszi, amelyek a démonokkal valamilyen kapcsolatban állnak. A különböző démoni elképzeléseknek közös tulajdonságait véli felismerni, amelyek szerint a démoni alakokat négy nagy csoportba, sorolja. Ilyen közös jellemvonásnak tulajdonítja a külső megjelenésüket. „Általában magasak, fehér lepedővel burkoltak, de meztelenek is lehetnek, néhol félnői, félállati alakban jelennek meg békafejjel, szarvasmarha szemével s nagy körmök16. A témával kapcsolatban a XX. század első évtizedében folytatott terepkutatást. 17. Bystron J. St., 1916b, 2. 18. Bystron J. St., 1916b, 3. 19. Bystron J. St., 1916b, 29.
