A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

DOBROSSY István – FÜGEDI Márta: A paraszti kenderfeldolgozás előkészítő munkafázisai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

A PARASZTI KENDERFELDOLGOZÁS ELŐKÉSZÍTŐ NUNKAFÁZISAI.. . 311 11. kép. Kenderkévék szárítása (Kurityán, 1941. Lajos Árpád felvétele) Jellegzetes építményei Borsodban a kenderszárító milék, a Zempléni hegyvidék falvaiban pedig a gyümölcs szárítására használt szabadtéri aszaló kemencék.

25 A mesterséges kenderszárítás legáltalánosabb és egyben legrégibb formái minden valószínűség szerint a különböző kemencék voltak. A kemencék felhasználásának napjainkban is ismeretes módja a kenyérsütő kemencékben való szárítás. A falu határában kifejezetten kenderszárításra épített „kemencét" egy évtizeddel korábban még működés közben láthattunk Tardonán. A szárításnak ez az eljárása, valamint a szárítógödör elkészítése nemcsak sok időt, hanem sok munkát is kíván. Minden bizonnyal ez indokolta, hogy a milézés 1-2 napjára, azaz a munka elvégzésére ideiglenes társulások, csoportok szerveződtek. Ezek a kalákacsoportok a milézés előtti napon szerveződtek úgy, hogy 8—10 asszony, akik szomszédok voltak, vagy egy időben „hányták ki" kenderüket az áztatóból, társultak. Ilyenkor nemcsak a kendert szárították ki, hanem a faluszélen 25. Dobrossy István: A kenderszárítás egy archaikus eljárása és szokásai Tardonán. Herman Ottó Múzeum Közleményei, 11. Miskolc, 1972. 148—153., Dobrossy István: Az aszalás, mint konzerválási mód a Zempléni-hegység falvaiban. Ethnographia, LXXX. 169. 514—536.