A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

290 VIGA GYULA házilag eszkábált darabok is.

18 Nem lehet ezen tanulmány feladata a szamár fogatolásával való részletes foglalkozás, de rá kell mutatni, hogy a vidéken használt talyigák között több, számottevő eltérés mutatkozik, melynek alapos kutatása, térképezése lényeges feladat lenne. Fellelhetők olyan darabok, melyeknél a szekéroldal kitámasztása rakoncával történik, de vannak lőcsös példányok is (3—4. kép). Mindkét esetben többféle a szekéroldal, ill. a kocsiszekrény formája, a szállított anyagnak megfelelően. Vannak 10 és 12 küllősek is.

19 A szamártartás szélesebb perspektívában történő vizsgálatánál mindenképpen kutatni kellene, hogy a szamártartás és a kétkerekű talyiga nem együtt jelent-e meg hazánk hegyes vidékein. A szamár fogatolásának elterjedt módja két állat befogása kisméretű, könnyű, gyakran gumikerekű kocsiba. A szekeret a gazdák nemegyszer maguk készítik el régi szekerek felhasználásával (5. kép). A répáshutaiak mindig maguk csináltak a szamárhoz kisméretű szekeret (vozik). Egy szamár esetén 7. kép. Szamárfogat, Arló 18. BodgálF., 1960. 533/6. kép. 19. A problémák összegzésére vö.: Paládi-Kovács A., 1973. 17. skk.; Bodgál F., 1960. 524—536. A miskolci talyiga bemutatása.)