A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

282 VIGA GYULA alakult:

4 1895 — 914 db; 1911 — 637 db; 1935 — 374 db; 1942 — 441 db; 1954 — 260 db; 1964 — 202 db; 1972 — 216 db. A szamártartás korábbi, nagyobb jelentőségére utalhatnak Abaúj vármegye múltszázadi monográfusának 1871-ben írt sorai: „A szamár a mennyiben az emelkedett szőlők mívelése miatt, a szőlőtermesztő vidéken szükséges állat, azonkívül a juhászok teherhordásait is képezi, van a megyében 596 darab, mely 2980 Ft tőkét képvisel."

5 A vidék jelentős szőlőkultúrájának hanyatlása, a juhászat fejős irányba való fejlődése és — az új országhatárokhoz viszonyítva — az állatállomány szerkezetének, arányainak eltolódása

6 egyaránt negatívan befolyásolta a szamártartást. Közvetve az állat tartásának egykori nyomát őrzi néhány helynév is: Szamárbükk (Borsodbóta és Sajómercse)

7

, Szamárvölgy (Arló, 1855),

8 Szamárberek (Bánhorváti, 1860),

9 Számárát (Árka, 1857 és Boldogkőváralja).

10 Az elmúlt száz év statisztikai adatait alapul véve azt látjuk, hogy a szamarak száma egy településen ritkán emelkedett 10 fölé, s mindössze néhány esetben haladta meg az 50-et: Abaújszántón 1942-ben 53 db, Bükkzsércen 1895ben 50 db, Miskolcon 1935-ben 60 db, s Tolcsván 1895-ben 60 db szamarat írtak össze.

11 Figyelembe véve azonban a viszonylag magasabb számadatok szóródását, bizonyos csomópontok mégis megfigyelhetők. Ezek a vidék földrajzi képének egy-egy sajátos vonulatához, s ezzel együtt a népesség egy-egy sajátos életmódot folytató csoportjához igazodnak. Az általunk vizsgált időszakban viszonylag magas a szamarak száma a Bükk-hegység falvaiban, a Hegyalja településein és történelmi borvidékén, a Zempléni-hegység egyes falvaiban. Ezek a csomópontok a szamár tartásának és hasznosításának bizonyos típusait is behatárolják. Számottevő ezek mellett a városok és egykori mezővárosok szamártartása. A Bükk-hegység településein a szamár tartásának két fő funkciója volt. A hegység belsejében fekvő falvakban — az életmódból következően — az erdei iparok, főleg a mészégetés termékeinek értékesítésében játszott szerepet, bekapcsolva a területet az Alföld és a hegyvidék árucseréjébe. Az 1920-as évekig a szamaras mészárusok a vidék jellegzetes figurái voltak, akik elsősorban Répáshuta és Bükkszentkereszt szlovákjai és Bükkzsérc lakói közül kerültek ki. Bükkzsércen még az 1950-es években is dolgoztak szamaras meszesek. A szamaras mészárusok tevékenysége azt a belső kört töltötte ki, ahol a lovas és ökrös fogatokkal járó mészárusoknak még nem volt kifizetődő árujuk értékesítése. Főleg a megye területén árultak, de a bükkzsérciek eljutottak Füzesabonyba, Tiszaszőlősre, Kunhegyesre, Kunmadarasra, és Tiszafüredre, a répáshutaiak északi irányba Kassáig, a bükkszentkeresztiek pedig Tiszafü4. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény. (Állatállomány) Községsoros adatok 5. kötet.; Mezőgazdasági Adattár II. kötet 201.; Általános mezőgazdasági összeírás (1972) 6. kötet 178. 5. Korponay /., 1871. 303. 6. TálasiL, 1942. 205.; GunstP., 1970. 397. 7. DobosyL., 1970.95. 8. Román J. (szerk.), 1977. 35. 9. Román J. (szerk.), 1977. 52. 10. Román J. (szerk.), 1977. 29. — A boldogkőváraljai adat Paládi-Kovács A. szíves szóbeli közlése. 11. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény. (Állatállomány) Községsoros adatok 5. kötet. 12. Szilágyi M., 1964. 279. jelzi, hogy a tiszafürediek alkalmanként felvidéki meszesektől vették meg a szamárcsikót.