A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

PETERCSÁK Tivadar: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Hegyközben

KÖZBIRTOKOSSÁGOK, LEGELTETÉSI TÁRSULATOK A HEGYKÖZBEN jávai.

83 A 19. századi pásztorházakról a füzérradvanyi uradalom cselédházai alapján alkothatunk képet. Ekkor kétféle cselédházat említenek. Az egyik sem beosztásában, sem anyagában nem tért el a szokásos zsellérházaktól. Ilyet jegyeznek fel Füzéren 1809-ben: „Ezen Pálinka Ház Napkeleti végének által ellenében építtetett a Mlgos Grófné által 1806ik esztendőben egy új Kondás Ház és sertés ól kőből szalma fedél alá, három sor zsindely lévén fel verve az Eszterhájára, Tölgyfa gerendákra, Szarufákra, a hossza 15. szélessége 3 1/2 öli; a Déli végén vagyon egy pitvar, egy szoba és egy kamra, azontúl Észak felé három részre osztott sertés ól mind ezek jó statusban." Füzéren még egy nagyobb, más típusú cselédházról is értesülünk: „Ezen Major Udvarnak az Utczára szolgáló egyik részén épülve vagyon 18 öli hosszaságra 4 öli szélességre Tölgyfa oszlopokra, patits Tapaszszal fa kéménynyel a Cseléd Ház Szalma fedél alatt, melynek allyára három sor Bikfa Zsindely vagyon körül fel verve, foglal magába négy szobákat, két pitvart és négy kamrákat. Ezen szobákon vagyon fába foglalt ablak 8; Fenyő Deszkából készültt ajtók sark vasakkal 8; Belül füttő kenyér sütő kementze 2; Kivül füttő kemezze 1; Kandalló l."

84 A közbirtokossági pásztorházakra is jellemző, hogy építőanyaguk, szerkezetük, beosztásuk általában megegyezik a Hegyköz szegényebb parasztházaival. A borona- és paticsfal mellett kőből is építették a házakat, és leggyakrabban zsúpszalmával fedték. A cselédházak beosztása aszerint változik, hogy egy vagy több pásztor élt egy házban. Ha több pásztor lakott egy épületben, akkor is jutott minden családnak egy szoba és kamra, eseteg a konyhát és az istállót használták közösen. A községnek nem kellett bojtárt fogadnia. Ha a pásztornak volt fiúgyermeke, ő bojtárkodott mellette, így tanulta meg a pásztorságot. Gyermeke nem lévén rendszerint a faluból tartott maga mellett egy fiút a pásztor a legeltetési időszakban. A bojtár néhány mázsa búzát, napi kosztot, egy pár bakancsot, egy öltözet hétköznapi és ünneplő ruhát kapott a csordástól. A szerződésben megállapított béren és az első kihajtáskor kapott különböző adományokon kívül szokás volt a Hegyközben a pásztor megajándékozása a nagyobb egyházi ünnepek és a cséplés alkalmával. Pünkösdkor már minden faluban kijárt a csorda a legelőre, ilyenkor a reggeli kihajtás alkalmával szedte össze a pásztor felesége a számukra készített lekváros, túrós, kásás* káposztás lángost, kalácsot (kolac — Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta) és kürtőst. Minden olyan háztól kaptak egy lángost, ahonnan marha járt a legelőre. A csordás felesége és családja kosárba, abroszba, zajdába vagy batyuba szedte össze. „Ilyenkor egy hétig lángost ettünk" — mondja egy öreg pásztor. A lángosadás szokása még ma is él. Míg a család és vendégei számára a legújabb süteményeket készítik a háziasszonyok, addig a pásztornak lángost, bélest sütnek. Húsvétkor ritkán, csak néhány faluban (Nyíri, Pusztafalu) ajándékozták meg a csordást, ugyanis a lángosadás szokása a reggeli kihajtáshoz 83. Az 1930-as években Füzéren pásztorház 60 D-öles udvarral, kerttel és bikaistállóval, 120 D-öles kert, 760 D-öles telken kovácsműhely lakással (BL. IV. B. 409. 152), Nyíriben 1 bikaól csordásházzal, 1 kovácsház, 1 zsellérház (BL. IV. B. 409. 262.), Pálházán 100 D-öles telken kondásés csordásház bikaóllal és kovácsház (BL. IV. B. 409. 268.) képezte a közbirtokosság vagyonát. 84. A két cselédház leírását Balassa I. közli. (Balassa I., 1958. 320—321.