A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

PETERCSÁK Tivadar: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Hegyközben

KÖZBIRTOKOSSÁGOK, LEGELTETÉSI TÁRSULATOK A HEGYKÖZBEN Hát úgy volt a pásztor is. Az egyik gucsmolta, a másik dicsérte. A csordást jobban becsülték mint a kondást. A kondást jobban lenézték, az állatokbul kifolyólag." (Füzér, Orosz Miklós, 73 é.) Ha a munkájáért meg is becsülték a pásztort és családját, azért a falu társadalmi rendjében a legalsó helyen álltak. A lányok, mégha tetszett is nekik a pásztor fia, nem szórakoztak vele. „Azt mondták nekem a lányok: csak ne a kajati pásztor fia volnál! Elmennék hozzád ne félj, szívesen. Úgy szeretnélek, mint akármelyik pusztafalusi legényt, csak ne a kajati pásztor fia volnál. Hát nem becsültek semmire se, mert pásztorgyerek voltam." (Füzérkajata, Szabó István, 67 é.) A csordás fogadását, szerződtetését a közbirtokosság vezetősége intézte. Ha a régi pásztor nem felelt meg, a szerződés lejárta után mást fogadtak a helyébe. Ennek hamar híre ment a környező falvakban, és legtöbbször maga a jelölt jött ajánlkozni, vagy a faluból akadt jelentkező. A pásztorfogadás ideje változó. Az első világháború körüli években még a késő őszi hónapokban vagy karácsony és újév között tartották, mert az új helyét már az év első napján el kellett foglalni a pásztornak. Régen újévtől újévig fogadták meg a csordást, hiszen a bikagondozás is a feladata volt. „Amelyik pásztor nem tudott elhelyezkedni újév előtt, az már meg volt ijedve." (Pusztafalu) Az 1930-as, 40-es évektől kezdve a pásztort már áprilistól, májustól fogadják egy évre, vagy csak a legeltetési idényre. Ennek megfelelően a pásztorfogadás ideje újév után, esetleg kora tavasszal van valamelyik szombat este vagy vasárnap délután. Erre az alkalomra összehívták az állattartó gazdák közgyűlését a községházára vagy a közbirtokossági elnök házába, újabban pedig az iskolába. A vezetőség előre kidoboltatta a pásztorfogadás, választás (Füzér) idejét, de azon nem jelent meg minden gazda. Asszonyok csak a Hutákban mentek el a pásztorfogadásra azokból a családokból, ahonnan útban voltak a vándoriparos férfiak. A gazdák már előre megbeszélték, hogy jó volt-e a régi pásztor, kihajtott-e rendes időben, pontosan vigyázott-e az állatokra, ha kárt okozott, megtérítette-e stb. Ha a munkája ellen nem merült fel kifogás, akkor felkérdezték a. csordást, hogy akar-e továbbra is szolgáim. „Behívatták édesapámat, aszonták neki: — No János, hát itt az idő, mán letelt az időd, hát most meg kell állapítani, megmaradol-e vagy nem. Édesapám mingyán hozzátette a szót. — Hát ha nincs ellenem kifogásuk, megmaradok. — Javítást vagy valami ilyesmit nem kérsz? — Nem kérek, meg vagyok elégedve. — Mondta édesapám." (Füzérkajata, Szabó István 67 éves.) Ha a pásztor javítást kért, és a közgyűlés megadta, mert hűséges volt, akkor megkötötték a szerződést. Elkészítetták a komenciós vagy konvenciós levelet, melyben a bér- és a munkafeltételek szerepeltek. Új pásztor esetén ekkor állapodtak meg abban is, hogy mikor foglalja el a helyét, és a gazdák közül ki szállítja át a faluba bútorait és felszerelését. Az alábbiakban három, különböző időtartamra kötött munkaszerződést közlök 1903-ból, az 1940-es és az 1950-es évekből.