A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

PETERCSÁK Tivadar: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Hegyközben

268 PETERCSÁK TIVADAR taikat a legelőre. A legelőrendtartás elkészítésénél először is minden közbirtokosság felmérte a legelő területét. Megállapították, hogy hány számos állatot „bír el a legelő", s ezzel a számmal elosztva a legelő területét, megkapták, hogy egy jogra mennyi legelő jut. Alsóregmecen, 1,228 kat. hold, Mikóházán 1,664 kh, Vilyben 1,06 k h, Filkeházán 999 •-öl, Hollóházán 161,5 D-öl, Nyíriben 1225 D-öl, Pálházán 1200 D-öl, Hosszúlázon 800 D-öl

51 volt az egy joghoz tartozó legelő az 1900-as évek első felében. A jogokat ezután szétosztották a jogosultak között. A jog alapja a telki állomány volt. Nyíriben, Filkeházán, Pálházán, Mikóházán, Nagybózsván, Vilyvitányban 3 kat. hold, Pusztafaluban 6 kat. hold, Füzérkajatán pedig 1 kat. hold föld után kaptak egy jogot.

52 Egy jogra a legtöbb faluban egy marhát, illetve egy számosállatot (Nyíri, Füzérkajata, Filkeháza, Pálháza, Füzér, Mikóháza, Vilyvitány, Széphalom) hajthattak a legelőre, Alsóregmecen és Pusztafaluban azonban 3 marhát. Egy felnőtt szarvasmarha (2 éven felüli, kb. 4 mázsás) vagy ló, 2 csikó vagy 2 db két éven aluli növendékmarha, 5 sertés, 10 malac, 8 juh vagy kecske és 16 db fél éven aluli bárány vagy kecskegida

53 adott ki egy számos állatot. A zsellérek rendszerint egy tehenet legeltethettek a közös legelőn, amiért legeltetési díjat (Nyíri, Vilyvitány), legelőbért (Pusztafalu, Felsőregmec) fizettek a közbirtokosság pénztárába. Felsőregmecen 1917-ben a legelőjog nélküli zsellérek az alábbi legelőbért fizették: „1 tehén után 16 korona, 1 tinó után 10 korona, öreg sertés után 8 korona, süldő után 6 korona, kisebb malac után 4 korona. Ezen legelő bért kötelesek kétrészletbe megfizetni az első felét a beíratás alkalmával a másik felét Szeptember 1 ére aki be nem íratja és nem fizet a legelőről kihajtatik a marhája."

54 Vilyben 1914-ben 4 koronát,

55 a két világháború között Pusztafaluban évi 6 pengőt,

56 Kishutában évi 5 pengőt

57 kellett fizetnie számosállatonként annak, akinek nem volt legelőjoga. Füzérkajatán a dolgozó marha után kevesebbet, a heverő marha után több legelőbért szedtek. A jogot vásárolni is lehetett olyan gazdától, akinek kevesebb állata volt, mint amennyi legelőjog a földje után megillette. Pl. Nagybózsván a két világháború között egy anyakocát adtak egy legelőjogért. Az 1910-es években Vily községben „minden jogosult köteles a legeltetési időszak kezdete előtt legkésőbb márczius hó l-ig a birtokossági tanácsnak bejelenteni, hogy mennyi állatot fog a legelőre bocsátani. Azok a jogosultak, akik a közlegelőre saját jószágaikat nem hajtják, jogosultságuknak bérbeadás vagy eladás útján való hasznosításával tartoznak a birtokossági tanácsot megbízni, kötelesek azonban ezen elhatározásukat évenként márczius hó l-ig szóbelileg vagy írásbelileg bejelenteni."

58 51. BL. Sátoraljaújhely, IV/3.431, XV/17. 83; BL. Miskolc, IV. B. 409. 136; 211; 261; Saját gyűjtés. 52. A Zempléni hegyvidéken, Mogyoróskán 5 hold föld után járt egy jog, amire két állatot hajthattak ki. (Ikvai N., 1962. 34.). Árkán a porta és a szántóföld után adták a jogot. Egy porta után járt egy jog, egy fél telek (14 kh.) után pedig még 4 jog. Egy legelőjogra egy marhát hajthattak (Debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattára, 742. Bodó S. gy.). 53. BL. Sátoraljaújhely, XV/17. 83. Villy. Kishutában a 3 éven felüli szarvasmarhát vették egy számos állatnak. (BL. Miskolc, IV. B. 409. 233.) 54. BL. Sátoraljaújhely. V/l. Felsőregmec. 55. BL. Sátoraljaújhely, XV/17. 83. 56. TagánG., 1939. 149. 57. BL. Miskolc, IV. B. 409. 233. 58. BL. Sátoraljaújhely, XV/17. 83.