A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

216 SZABADFALVI JÓZSEF 1869 tavaszán feleségül is ment. Megismerkedésükről és házasságukról emlékirataiban, több mint 30 évvel később így emlékezik: „Kassai Vidor a tragikus fejű komikus. Ismeretes volt feddhetetlen jelleméről és tiszta életéről. Engem nagyon lenézett, nagyon megvetett, mint afféle nagy úr szeretőjét. Őt szemeltem ki megmentomül. Nem szerelemből, ezt még soká nem ismertem, hanem mert azt mondták róla, hogy a legbecsületesebb ember."

6 Kassai szerezte a kolozsvári szerződést, ahová esküvőjük után el is utaztak. Érdemes ismét citálni az emlékirat egyik idevonatkozó részét: „Nemhiába jártam Kassai után. Amint megérkeztünk Kolozsvárra, kiöntött egy láda könyvet az üres szobánk közepére egy gyékényre. Minden szabad időmet ennek a gyékénynek a szélén ülve töltöttem. Soha ki nem törlődő, belém czikázó tüzek futkostak csontjaimban, valahányszor egy új könyvet nyitottam ki."

7 Házasságuk rögös volt, visszaemlékezéseiben nem sok szeretettel emlegeti: „Soha, soha egy gyöngéd szava nem volt a számomra ... ösztönből idegenkedtem el attól a minden jóságot nélkülöző, rideg, barátságtalan, pudvaszívű embertől."

8 Ilyen szituációban ismerkedett meg Kolozsváron Herman Ottóval. Emlékirataiban— amelynek írását ötvenévesen, az ezredfordulón kezdte el — erre így emlékezik: „Utolsó kolozsvári évem alatt barátkoztam össze Herman Antallal!). Azt hittem, hogy szeretem, mert először beszél hozzám olyan szavakkal, melyek boldoggá tettek. Leveleiben »drága gyermek«-nek szólított és ez megdobogtatta szívemet. Kívántam vele lenni, de ha jött, terhes volt, mert nagyott hallott. Pesten egy ostoba levél kíséretében betettem jegygyűrűjét a múzeumi lakása ablakán."

9 Egy másik kiadásban nem tévesztette el a nevet, és az utolsó sorok is kissé mások: „... és mire Pestre értem, akkorra kiábrándultam belőle és egy ostoba levél kíséretében... Ezt mindig szégyenlettem, míg csak élt szegény."

10 Herman Ottó 1864-ben került Kolozsvárra ugyancsak változatosnak mondható, közel harminc esztendővel a háta mögött. 1872-ig dolgozott az Erdélyi Nemzeti Múzeumban. Itt kezdte el a tudományos tevékenységet, itt került kapcsolatba az újságírással, ahol színikritikák írásával is foglalkozott. Nagy hatást gyakorolt rá 1871-ben a párizsi kommün, Kolozsváron indul el a politikai életúton. Herman Ottó életének és tevékenységének kutatói is említik a nagy tudós és Jászai Mari kolozsvári találkozását. Lambrecht Kálmán közismert monográfiájában a következőket olvashatjuk: „Közben vezette a színházi rovatot, nem annyira tárgyi, mint inkább személyi okokból. Abban az időben indult meg művészi pályájára Jászai Mari, akihez mélységes vonzalom fűzte hosszú, hosszú éveken át." Hasonlóképpen említik meg a kapcsolatot mások is.

11 Herman Ottó 6. J. M. emlékiratai. 30. 7. J. M. emlékiratai. 30—31. 8. Péchy Blanka: Jászai Mari. Bp., 1960. 183. 9. J. M. emlékiratai. 40. 10. Jászai Mari írásai. Emlékezések, naplók, tanulmányok. Bp., 1955. 55.; Péchy i. m. 199. 11. Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete. Bp., 1933. 33.; Lambrecht Kálmán: Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Bp., 1920. 27.,; Varga Domokos: Herman Ottó. Bp., 1967. 119—120.; Allodiatoris Irma: A természettudós Herman Ottó. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XIII—XIV. Miskolc, 1975. 10.; Ortutay Gyula: írók, népek, századok. Bp., 1960. 242—243.