A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VERES László: A kamarai gazdálkodás kibontakozása a diósgyőri koronauradalomban 1755–1770 között

206 VERES LÁSZLÓ tartott a zsellérek munkájára. Az uradalmi réteken kaszáltak és az uradalmi szőlőkben dolgoztak. Igaz az utóbbiért napszámot kaptak. Óhuta települése 1755 után jött létre. Mint lakói vallották: „Hogy szüleink és atyáink úgy gyűltek azon helyre összve mint üveg Hutában dolgozó mester emberek, akik is edgyik Hutáról másikra szoktak hordozkodni és az üveg Huta másüve transferáltatván őket mint már ott született gyermekek ottan maradtak ugyan, de most is többnyire mesterségük után élnek, nem lévén a gazdaságnak folytatásához fundusuk úgy is." Őket is robotra kötelezték. Fát kellett a hutához szállítaniuk és az uradalmi építkezéseken kellett munkát végezniük.

28 A jobbágyok munkakötelezettségeit vizsgálva megállapítható, hogy az szántóföldi munkák végzésére (a talajmegmunkálás, betakarítás) soha nem terjedt ki. Okait a majorsági gazdálkodás fejletlenségében találjuk meg. A koronauradalom majorsági központja a diósgyőri vár közvetlen szomszédságában levő területen helyezkedett el. A pusztulásnak indult várban 12 helyiséget használtak terménytárolásra és mezőgazdasági munkaeszközök raktározására. A várfalakon kívül helyezkedtek el a kertek, valamint az uradalmi pincék. A kertekben volt az uradalmi méhes és gyümölcsös. A pincék összesen 170 hordó befogadására voltak alkalmasak. A majorsági központban volt egy 48 öl hosszúságú és 122 öl szélességű elkerített terület, ahol a szénát tárolták és a szarvasmarha- lóistállók, illetve a béreslakások helyezkedtek el. A majorsági központban az 1758-ban épült prefektusi, az 1764-ben emelt perceptori és ispán lakok kivételével az épületek olyan rossz állapotban voltak, hogy „valamennyi összedőlésre hajlamos", „valamennyi javításra szorul, különben hasznavehetetlenné válik" az egykorú feljegyzés szerint.

29 A majorsági központ elhanyagoltságának oka az volt, hogy az uradalmi allodizáció nem tudott 1755 előtt lényeges növekedést elérni, bár az allodizációs törekvés állandóan nyomon követhető. Az allodizáció fejletlenségében közrejátszott az uradalom gyakori bérbeadása, s a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek csekélysége. Ugyanis a diósgyőri uradalomban csak a nyugati részeken, Mezőkövesd, Mezőkeresztes és Muhi környékén voltak sík, intenzívebb mezőgazdasági művelésre alkalmas területek.

30 A magyar kamara és az uradalmi igazgatóság figyelembe véve az uradalom sajátos természeti adottságait, nem törekedett a majorsági gazdálkodás fejlesztésére. Az uradalom területén szétszórtan 10 183 hold allodiális birtok volt, amelyeket pénzszerzés céljából különböző uradalmi és uradalmon kívüli településeknek adtak bérbe.

31 Ezeket a földeket annak ellenére, hogy jogilag uradalmi kezelésben levő földek voltak, soha nem tekintették majorsági birtokoknak. 1755 után a különböző összeírásokban rendszeresen előfordul az a megjegyzés, hogy „Mivel az uradalom földművelést nem űz, nincsenek is szántóföldjei".

32 28. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 150.; XXII. I. 251. 140, 146. 29. Országos Levéltár (továbbiakban: OL). Delin. 6—569. (391—392). A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában. 30. Sárközi Z., 1976. 89.; BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 150. 94.; XXII. I. 295. 31. BAZmLt. BmLt. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 1007. sz. irat. A diósgyőri uradalom szántóföldjei, rétjei, legelői, szőlői és egyéb telkeiről szóló kimutatás. 1848. 32. OL E 696. Összeírások Diósgyőr—Tokaji koronauradalom. 6/a. Uradalmi javak és jövedelmek. Conscriptio et inventatio 1755/6. fasc. 4. fr. 3.; OL Delin. 6—569. (391—392) A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában.