A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KAMODY Miklós: A tokaji posta története

A TOKAJI POSTA TÖRTÉNETE 171 2. kép. I. Rákóczi György mentesítő levele Tokaj számára 1648. augusztus 30. váltságaikban háborgatni merészelné, a hatóságok őket védelemben részesítsék. Meghagyjuk, hogy az ellen cselekvőknek, nemcsak javait, de azok személyét is, bárhol legyenek is, lefoglalván és letartóztatván, őket kártérítésre szorosan kényszerítsék még a büntetésen felül is." Szükség volt szigorú megtorlásra a postát indokolatlan igénybevevőkkel szemben, mert a királyi rendelet ellenére maguk a zsoldos katonák akadályozták a posta megkívánt működését. A posta, bár még ez időben is leginkább hadi és más kormánycélokra használtatott, közhasznú intézménnyé kezdett kifejlődni. Kétféle irányban működött, úgymint 1. levélközvetítő, 2. s mint közlekedési, utasokat szállító intézmény. A rendes levélposta hetenként kétszer közlekedett, meghatározott időben, egymással pontos összeköttetésben. Az ország határain belül egyszerű levél portója egy fél latig hat kr. volt, azonbelül minden fél lat súly után hat kr-al emelkedett. A rendkívüli sürgős leveleket az ún. stafétákat külön posta vitte, de ezért aztán rendkívüli magas fizetést húztak a postamesterek. Mint utasokat szállító intézmény is működött a posta már a XVII. század folyamán. Eleinte csak lovakat adott a postamester, s az utasok vagy lóháton tették meg az utat, vagy saját kocsijukon posta előfogattal, később kocsit is lehetett kapni. Általánossá azonban az utazásnak ez a módja nem válhatott, egyrészt a postakocsi és előfogatok (worsponn, innen a Forstpont) drágasága miatt, másrészt azért, mert a postán való utazáshoz útlevél kívántatott. De a leggyorsabb utazási mód ez lévén, akinek sürgős útja volt, mégis csak a postát vette igénybe. Borsod követe 1671-ben Pozsonyból az országgyűlésről 10 nap