A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor

A SAJÓLÁDI PÁLOS KOLOSTOR novíciusait), amely ebben a formában 10 évig működött. 1753-ban filozófiai főiskolává alakították át az újoncházat, s két éves tanulmányi idővel tanítot­tak. 209 Ezen időszakból példa: Márton János tevékenysége, aki, mint a sajóládi teológia tanára kompendiumszerűen foglalta össze a theológia morálist. 210 A török világ megszűntével a pálosok igen sok helyen lettek egyházi és világi tanintézetek tanárai. 1776-ban a sajóládi kolostorból irányítottak a szatmári gimnáziumhoz három tanárt. 211 Ugyancsak 1776-ban Mária Terézia királynő meghagyta Borsod vármegyének, hogy a jövőben vagy a paulinusok — akiknek Sajó-Ládon és Diósgyőrött voltak kolostoraik —, vagy a minoriták tanítsanak a miskolci gimnáziumban. Az iskola birtokában a minoriták voltak, így ők végezték a továbbiakban az oktatást. 212 A kolostornak sok neves és tudós vendége is volt. 1780. június 20. és októ­ber 1. között például Sajóládon tartózkodott — pécsi tanulmányaiból vissza­térve, két társával együtt — a Székesfehérvárra helyezett Virág Benedek, az ismert költő. 213 A tudományos és oktatási tevékenység meglátszott a sajóládi kolostor könyvtárának az összetételén is, ahol a 761 műből és 1132 kötetből álló könyv­tárnak jelentős tételét képezték a skolasztikus teológiai művek (69 db), a mo­rális teológiai darabok (94 kötet); világi történeti mű is volt közöttük: 85 kötet; humanisták könyve 69 darab, egyéb filozófiai mű 27 könyv. A jogi művek száma 24, az orvosiaké 15. 214 Említésre méltóak voltak földrajzi könyveik és térképeik is. A XVIII. századi 80 éves működésükből, ha csak az építkezéseiknek, a mesterek, munkások-, képző és iparművészek foglalkoztatásának a hatásait emeljük is ki, akkor is láthatjuk, hogy az igényes építtető és művészi program­ját liturgiával egyeztetve következetesen keresztülvivő rend sajóládi működése következtében is milyen széles körű építő-, képző-, iparművészeti tevékenység inspirálói, finanszírozói voltak: egri, gyöngyösi építészeket; egri, miskolci, me­cenzéfi kőműveseket; egri, miskolci, lőcsei, nagyszombati festőket; egri szob­rászokat; bécsi, nagyszombati, pesti, miskolci ötvösöket és fémműveseket; szo­molnoki rézműveseket; stószi órakészítőt; egri ácsokat és kőfaragókat; pozso­nyi egyháziruha-készítőket stb. foglalkoztattak és igen qualitásos művek ma­radtak meg saját fafaragó műhelyekből is. Ezek a kapcsolatok külön kutatást érdemelnének és művészettörténeti értékelésük nagy hiányt pótolna. Az 1786. évi feloszlatás során — az akkor nyilvántartásba vett 25 hazai pá­los kolostor közül — a pesti, pápai, máriavölgyi után a sajóládi volt a negyedik leggazdagabb. Vagyonukat 284.043.50 1/2 forintra értékelték, de ezek között nem szerepel a könyvek, továbbá a templomi értéktárgyak értéke. (Templomi értéktárgyak tekintetében egyébként több-kevesebb pusztítást átélt — jóval gazdagabb is volt, így Sasvár, Máriavölgy, Elefánt, Székesfehérvár stb.) Az 209. Kisbán i. m. II. 277., 289. 210. Kisbán i. m. II. 390. 211. Gyéressy i. m. 254. 212. Szendrei i. m. II. 469. 213. Gyéressy i. m. 255. 214. Szabói, m. 20—21. J 163

Next

/
Thumbnails
Contents