A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

244 DÖMÖTÖR SÁNDOR A betyár szó általunk ismert legrégibbi előfordulása még nem közszó, hanem családnév. Faddon (Tolna m.) 1745. július 25-én felvett jegyzőkönyvben Orbán István azt vallja, hogy Balogh Farkas és Németh Péter parancsolatjára a hencsei kaszálóról 95 darab dunaszentgyörgyi marhát hajtottak be. Bettyár János, a marhapásztor rájuk fogta puskáját, de Orbán megfogta a fegyvert. A pásztor nem lőtt, hanem Orbán kezére ütött vele. Orbán elengedte a puskát és elvette Bettyár János puskaporos szarváját és serétes zacskóját, hogy ne tudjon lőni. Másként nem bántották egymást.

26 Keszthely környékén 1789-ben Gyenesi Kilenced és Hegyvám Boroknak Conscriptioja c. iratban fordul elő öreg Betyár József, Fiatalabb Betyár József és Betyár Mihály neve.

27 A békési református egyház anyakönyvében 1789-ben Betyár Balog János, majd 1793ban Betyár Balog Katalin és sorban több hasonló előfordulás mutatja, hogy a szó elterjedt ragadványnév volt. 1807-ben önállósul: Betyár Erzsébet, 1815-ben Betyár Zsuzsanna, 1818-ban Betyár Rebeka, még 1852-ben is Betyár Zsófia nevek mutatják, hogy a foglalkozás, Ül. a foglalkozásnélküliség tudata elhomályosult és nem ragadványnévként szerepel. Kóborló suhanc (aduitus) volt Betyár János, aki a tokaji görögkatolikus egyház halotti anyakönyvében szerepel 1795-ben. Talán rokona volt Betyár Balázs, aki 1797-ben fagyott meg (aduitus congelatus ex Nyir). A betyár szó gyakori használata kezdetben nem mutatja, hogy pejoratív érzelmi és indulati motívumok tapadnának hozzá. Idővel erre is sor kerül. Végardó község bírája, Sáfrányos János 1807. április 26-án igazolja, hogy „Juhász János tellyességgel nem igyekezett azon, hogy betsületes Ember módgyára gazdálkodgyon, mert mindeneket elprédált, betyárkodván Kondásságra adta magát. Emellett még lopásra is adta magát, Csonokot lopván, azonban utolérték. Azért (ti. a csónakért) az bornyát elfoglalván, ő pedig akkor elszökött, s bujdosóvá lett."

28 Ez a XIX. század eleji idézet a betyár szó jelentésváltozatait egy leíró szövegben is többféleképpen motiválja. A vagyonát élték ozló parasztgazda már nem fiatalember: szegénysége miatt betyárkodik, vagyis munkássá válik, „kondásságra adja magát." Mint ilyen lopásba keveredik: bár igaz keresményéből a kárvallottat kártalanítják, a testi fenyítés elől elszökik és bujdosóvá lesz. Az elnyomott osztályok egyes tagjai a feudális rendben fokozatosan a társadalmi rendszer elleni harc perifériáira kerülnek. Az uralkodó osztály is korán használja a szót, azonban egészen más társadalmi motiváció alapján, mint amilyenné a paraszti életmódban és szituációiban alakulnak az egyes jelentésváltozások. A hévízi gyógyfürdő 1797. évi rendtartásában a 13. pont így szól: „Ha találtatnak olyan Betyárok, akik a fürdőszobákon kívül a Hévízben ferednének, azoknak a ferdős meg nem fogja engedni, hogy a ferdőházon felül úszkáljanak, hanem a szélről, de oly távolságra, hogy a ferdő szobákhoz ne közelítsenek."

29 Bizonyosra vehetjük, hogy nem paraszti fiatalemberekről (napszámosokról, kondásokról, pásztorokról vagy aratókról) van szó a szabályzatban. A szabályzat készítője a fürdőt használó úriosztály paraszt módra, durván incselkedő fiatalembereit jelöli a betyár szóval. A pejoratív árnyalat valóban az úriosztály felől lopakodik a szó hangulati elemei közé. Eötvös József A falu jegyzője (1845) c. regényében Kislaky Kálmán