A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN II. KÖZLEMÉNY 243 tudományos eredmények: csak hozzásegíthetnek ezekhez. A tények hiányát a társadalomtudományokban semmiféle általános elmélkedés nem pótolhatja. Csak tények segítségével mutathatunk rá a hamis tükröződés valóságos okaira: az osztálytársadalmak alapvető ellentmondásai gazdag alakváltozataira.

21 A polgári társadalomban a termelőeszközöktől megfosztott bérmunkás, vagyis az uralkodóosztályt eltartó proletariátus mellett fokozatosan kitermelődött a társadalom aljanépe, a lezüllött, dologtalan elemek többrétegű csoportja, vagyis: megszületett a lumpenproletariátus is. Marx szerint innen kerülnek ki „a társadalom hulladékaiból élő tolvajok és gonosztevők legkülönfélébb fajtái, foglalkozásnélküli emberek, csavargók." A feudális rend közigazgatási apparátusa a munkanélküliek, a betyárok proletár tömegét nem választotta el a dologtalanul lézengő emberek hadától, a nemesség lumpen elemeitől, akik a polgári társadalomban sem dolgozni akartak, hanem harácsolni, — törvénytelen eszközeiket és aljas indulataikat hamis státus-szimbólumok mögé rejtve.

22 A betyár szó pejoratív zöngéje nemcsak a szegénynéppel kapcsolatban hangzik el. Desewffy József gróf bártfai fürdőzése alkalmával Döbrentei Gáborhoz írott 10. levelében „némely betyárkodó szilaj" fiatalurat így jellemez: „Egy némelyek teljességgel nem kívánnak tetszeni a szép nemnek, és nem akarják magokat megkedveltetni az idősebb férfiaktól... Csak öltözetök és szilaj ságok által: mintha tanulták volna a faragatlanságot."

23 Az együttélés elemi normáit felrúgó fiatalok nem forradalmárok. A betyárosan szilaj fiatalemberek kicsapongásairól némi ízelítőt nyújt az az eset Pesten, amit a megyei jegyzőkönyvekből idézhetünk. 1831. július 17-én nemes Antunovics Lajos maga mellé vette Szágfi György és Lietfáer József egyetemi tanuló társait és „mind ő magára betyár inget, és kezébe baltát vévén, mind Szágfi betyárosan öltözvén, azon idő alatt az egész várost rémülésbe hozták, egy fiákerre felülvén, a városban több helyeken megfordultának, boroztanak és kávéztanak és a jó polgárokat kurjongatásaikkal, dombérozásaikkal és illetlen magok viseletekkel megbotránkoztatták."

24 A nemes úrfiak faragatlan viselkedése és a szegény jobbágyok kocsmai mulatozása ily módon vált ürüggyé a közigazgatás számára, hogy a rendbontásokért ne azokat, hanem emezeket háborgassa. A helytartótanács kezdettől fogva figyelemmel kísérte ezeket a furcsa mulatozásokat és mint a politikai állásfoglalás kifejezésére alkalmas formákat elemezte, de forradalmiságot nem lelt bennük.

25 Paraszti-népi betyárok és úri betyárság. A betyár szó társadalmi tartalmának állandó gazdagodását a szó jelentés változatainak történeti fejlődésében is fellelhetjük. A MNyTört—EtSz (I, 291) szerint a magyar nyelvbe a szerb becar „nőtlen férfi, legényember, — korhely, munkakerülő ember" szó „állandó foglalkozás nélküli (paraszt)legény" jelentéssel került át. Ez az általános jelentés később — vidékenként változó módon — különféle foglalkozások megjelöléseként konkretizálódott attól függően, miképpen jutottak keresethez a facérkodó parasztlegények. Jórészt az ilyenek közül kerültek ki a pusztai útonállók: ez a társadalmi tény magyarázza az „útonálló" jelentést. Már 1798ban találunk olyan véleményt, hogy a szabad betyár — „lágyabb kifejezettel élvén" — nem azonosítható a közönséges haramiával, az utasokat megvámoló rablóval: a betyár nem sötétlelkű gazember, mint a haramia.