A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő

Herman OTTÓ, A MISKOLCI KÉPVISELŐ 139 jogában áll a hatóságtól, mely előtt a házasságot megkötötte akár nyomban az egyházhoz fordulni, s annak is áldását elvenni. Éppen ebben áll a törvény szabad szelleme. Ha azt mondják, hogy a kötelező polgári házasság csak összeállás, alkalmas arra, hogy férfi tetszés szerint cserélhet feleséget, úgy ez nem igaz, mert a válás meg lesz nehezítve s csak kizárólag beigazolt bűnösség alapján lesz lehetséges. A polgári házasság kötelező formája éppen véget vet a könnyű és könnyelmű válásnak, mely eddig dívik s a művelt világ megbotránkoztatását vonta fejünkre. Ezentúl hasztalan lesz a valláscsereberélés, hogy ezen az úton bármi alacsony indokból is elhagyogassák egymást és a családot a házas felek. Nyíltan szólva, én a vallás szabad gyakorlatából szóló törvényt nem tartom eléggé szabadszelleműnek, mert korlátot szab ott és beavatkozik abba, a miben az államnak és hatalmának nincs keresni valója, a lelkiismeret dolgába, holott az állam a polgárt csak azoknak a jogoknak és kötelességeknek terén befolyásolhatja, a melyek a közélettel összefüggők. Az anyakönyvek államosítása okvetlen szükséges, mert a népnek hű nyilvántartása fontos állami érdek, mely semmiféle ú. n. nemzetiségi érdek szolgálatába át nem bocsátható. A gyermekek vallásáról szóló törvénnyel szemben én belenyugodtam, mert láttam, hogy a felekezetek bizonyos semlegességet tanúsítottak vele szemben. Azt a viszonyt, a melyet e törvény szabályozni akar, szerintem csak a felekezetek között fennálló kölcsönös becsülés szabályozhatja igazán s a becsülést csak a vallásoknak adandó tökéletes szabadság karöltve a műveltség fejlesztésével adhatja meg.. És végre a zsidóvallás recepciójáról kívánok néhány szót szólni. Legbensőbb meggyőződésem, hogy e törvénnyel már régen tartozott a zsidóságnak a magyar törvényhozás, mert megkövetelni a zsidóságtól az állam iránt tartozó összes kötelességeket; de meg nem adni az összes jogokat, ez középkori állapot és elvetendő. Le kell rombolni minden korlátot és minden akadályt, mert csak az a zsidó válhat a magyar haza igaz gyermekévé, a kit a haza, mint saját gyermekét keblére ölel. Teljesen meg vagyok győződve, hogy zsidóságunk Palesztinából származó vallásával azon az úton van, a melyen teljesen elérheti a magyarság többi hazafias felekezetét, a melyek — bárhonnan származtak legyen hitczikkelyeik, hazának hű, jó és igaz gyermekei. És most — kérdhetik Önök tőlem —• mondjam meg, honnan kerekedett mégis az a nagy harcz, honnan származott legyen az a bontó erő, részben ádáz düh, melyet az egyházpolitikai javaslatok, különösen pedig a házasságjogi javaslat „Kötelező" szava kiszólított? Miféle viszony van bizonyos pártvezérek szava és a „kötelező" szó között? Gróf Apponyi Albert utólag avval lepi meg a világot, hogy a „kötelező forma" csak mellékes kérdés, a függetlenségi és 48 as pártnak egyik vezérkedő tagja azt mondja, hogy az egyházpolitikai kérdések, úgy a mint föl voltak vetve csupa semmiségek! De kérdem én, ha áll az a mellékesség és az a semmiség, mi indította ezeket a lehetséges és előkelő politikusokat arra, hogy hitvány verebekre oly rettentő ágyúzást vigyenek véghez, mely oly igen nagyon hozzájárult az izgatottság fokozásához? Azt a nagy harczot az az áramlat és ellentét indította, melynek az emberiség legiszonyúbb sanyargattatásait joggal tulajdonítja — minden szabadságnak, minden haladásnak ellenese; a reakczió. Jellemzi pedig az áramlatot az, hogy fel tudtak támadni a feledés sírjából azok is, a kiket a magyar nemzet páratlan jósága türelmességével hantolt el, feltámadtak a Pálffy Móriczok és udvari hadaik, kik siettek latba vetni szavukat a szabad szellem ellenében! És azok a fényes nevű pártvezérek és vezérkedők egy szép napon egy sorba kerültek az elnyomatás korszakának legszomorúbb alakjaival; és akkor, a mikor a szabadság, a haladás legszentebb elveiért szállott síkra a nemzet tanácsa s az egész társadalom a vezérekre szegezte szemét.