A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban

8 CSÓKÁS JÁNOS—GÁDOR JUDIT—GYULAI ÁKOS tek az archeo-geofizikai mérések a Kulturális Minisztérium által az 5. ötéves tervben távlati tudományos feladatként jóváhagyott „Királyi, nemzetségfői, ispánsági központok kutatása" c. témához kapcsolódva az Abaújvári Földvár területén. 1. A geofizikai módszerek archeológiai alkalmazásának elvi alapjai 1.1. A föld felszíne alatt elfedett ásványtelepek és földtani szerkezetek (vetők, felboltozódások, lesüllyedések) felkutatására számos geofizikai eljárást használnak. Felszíni mérésekkel általában azok a földtani objektumok mutathatók ki, amelyek átmérője az eltakarási mélységüknél nem sokkal kisebb. A geofizikai kutatási módszerek a fizika azon törvényein alapulnak, amelyek szerint a földtani objektumok közelében, tehát a felszínen is a földi természetes erőterek (nehézségi-, mágneses-, elektromos- és elektromágneses, radiometriai stb.) eltérnek attól, ami abban az esetben volna mérhető, ha nem lennének ott. Ugyanez érvényes a felszínen gerjesztett mesterséges erőterekre (elektromos, szeizmikus), például a talajba vezetett elektromos áramokra is. A felszínen mérhető térerősségek vagy más fizikai mennyiségek értékeit sokszor elméleti alapon ki lehet számítani arra az esetre, ha a föld alatt nem helyezkedik el a teret módosító földtani objektum (szerkezet, vagy ásványi telep). Ha a zavartalan földtani viszonyokra elméletileg számított és a felszíni mérések adataiból meghatározott értékek nem egyenlők, akkor ott geofizikai rendellenesség (anomália) térképezhető, aminek okát, a földtani objektumot, a térképen ábrázolt adatok értelmezése útján határozzák meg. 1.2. Az archeológiai tárgyak helyzete annyiban hasonlít az említett földtani objektumokéhoz, amennyiben egyrészt a felszín alatt helyezkednek el lefedve, másrészt fizikai sajátságaik eltérnek a beágyazó talajétól. Ebből következik, hogy megváltoztatják a természetes és mesterséges földi terek nagyságát, tehát felszíni geofizikai mérésekkel felderíthetők. Abban viszont különböznek a földtani objektumoktól, hogy jóval kisebb méretűek és sokkal kisebb mélységben helyezkednek el. 1.3. Az archeológiai tárgyakat a geofizikai módszerek szempontjából négy csoportba sorolhatjuk: épületmaradványok (falak, kőomladékok); betemetett gödrök (sírok); vas tárgyak; nem vasból álló fémtárgyak. Az épületmaradványok és a betemetett gödrök által elfoglalt közegnek az összes számbavehető fizikai paramétere közül az elektromos fajlagos ellenállása tér el a legnagyobb százalékban, tehát felkutatásukra a geoelektromos módszerek közül célszerű kiválasztani a legalkalmasabbat. Vastárgyak felkutatását mágneses mérésekkel végzik, mivel a földi mágneses teret torzítja el a legnagyobb mértékben egy vastárgy, amely maga is mágnesként viselkedik. Egyéb fémtárgyakat elektromágneses módszerrel célszerű kutatni, ugyanis a mélységükhöz képest kicsi a méretük, ezért a talaj elektromos fajlagos ellenállását csak közvetlen közelükben változtatják meg, a felszínről fajlagos ellenállás méréssel nem mutathatók ki. Ezzel szemben indukciós eljárással örvényáramok gerjeszthetők bennük és ezeket már lehet a felszínen érzékelni. A kutatás az ún. akna-kutatók vagy kincskeresők módszerével történhet.