A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

HELLEBRANDT Magdolna–PATAY Pál: Újabb rézkori temetők Dél-Borsodban

ÚJABB RÉZKORI TEMETŐK DÉL-BORSODBAN 73 JEGYZETEK 1. Herman Ottó Múzeum (továbbiakban: HOM) Régészeti Adattár. A levél kelte 1970. dec. 17. Péter Zoltán 1974-ben már nem tanított Tiszabábolnán. Utána küldött levelünkre nem válaszolt. A korábbi leletek sorsáról nem tudunk. 2. Az ásatást a HOM részéről Hellebrandt Magdolna vezette. A leleteket Bakonyi Andrásné jelentette. 3. Az ásatást a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Patay Pál vezette. 4. Ezekkel jelen tanulmányban nem foglalkozunk. 5. A leletek leírásánál használt rövidítések: P. átm.=peremének átmérője, f.átm.=fenekének átmérője, m.=magassága, h.= hossza, sz. = szélessége, v.=vastagsága, lsz. = leltári száma. 6. Bökönyi Sándor meghatározása, amelyet ezúton köszönünk meg. 7. A leleteknek egymástól ilyen nagy távolságban való előfordulása feltehetővé teszi, hogy itt több sír mellékletei kerültek elő. Bolygatottságról is lehet szó. 8. Töredékes volta miatt az eredeti alakja nem határozható meg. 9. Ide sorolható esetleg a IX. t. 3. alatt bemutatott edény, valamint az 1976. évben begyűjtöttek közül a XIV. 1.1. sz. alatti. 10. Patay P., A bodrogkeresztúri kultúra temetői. Régészeti Füzetek, II. 10 (Bp. 1961) 14., V. t. 7. — Az edényt házat utánzó alakúnak is értelmezték. 11. Uo. 56—57., XXIV. t. 1—9. 12. A 3. sír esetében megfigyelt különleges É—D-i tájolás a kiértékelés szempontjából figyelmen kívül hagyható. 13. Patay, A bodrogkeresztúri... XXIV. t. 1. 14. Uo. 19—21., X. t. 2—8. 15. A feltárást 1968-ban, majd 1973—1975 években a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Patay Pál végezte el. Az anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A temető eredetileg néhánnyal több sírból állhatott, de azok későbbi települések földmunkái (gödörásás stb.) révén elpusztultak. 16. A feltárást 1966—1967-ben, majd 1975-ben a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Patay Pál vezette. Az anyag a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében van. Ismertetése sajtó alatt. 17. Patay P., A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről. Fólia Archaeologica (továbbiakban: FA) 21 (1970) 11,20—21. 18. Patay P., Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Diss. Pann. II. 13 (Bp. 1938) 7.; BognárKutzián, L, The early copper age Tiszapolgár-Culture. Archaeologia Hungarica (továbbiakban AH) 48 (Bp. 1972) 91—93. — Miskolc HOM. Lsz. 53.307.1, 53.308.1—4, 53.309.1, 53.313.1—8, 53.314.1—3, 53.315.1, 53.316.1, 53.317.1, 53.390.1 18a. A kézirat lezárása után szereztünk tudomást arról, hogy Tiszadorogma határában a Tisza gátjának erősítése során javarézkori sírokat találtak. A megmentett leletek a Herman Ottó Múzeumba jutottak. LsZ. 77.73.1—36. A lelőhely Szilpusztától 6 km-re fekszik. Lehetséges, hogy a korábbi tiszadorogmai leletek is ebből a temetőből származnak. HOM, Régészeti Adattár Lsz. 1328— 1977. 19. Patay P., Rézkori temető Tiszakeszin. HÓMÉ, 1957. 39., IV. t. 9—10.; Patay, A bodrogkeresztúri. .. 82—83.; Bognár-Kutzián i. m. 95. — HOM Lsz. 53.310.1—2, 53.311.1—7, 53.312.1—3. 20. Tompa, F., 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn. BRGK, 24/25 (1934—35) 53, 58. 21. Patay, Rézkori... 33. 22. Uo. I. t. 6, II. t. 1. 23. Uo. IV. t. 1. 24. Bognár-Kutzián, L, The copper age cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. AH 42 (Bp. 1963) 349—350. 25. L. még Patay, A javarézkor... 11—12, 20. — Patay P., A magyarhomorogi rézkori temető. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (1976) 238. 26. Patay P., Kupferzeitliches Gráberfeld in Polgár am Bacsókert genannten Hügel. Acta Arch. Hung. 9 (1958) 142—146. 27. E jelenséget más vidéken is módunkban volt tapasztalni, pl. Biharban. Lásd Patay, A magyarhomorogi 249. 28. A temetők sírjainak számából következtetve a közösségek csak néhány családból állhattak. Lélekszámuk a 30-at nem igen haladhatta meg. Lásd Nemeskéri, J., Der áneolithische und kupferzeitliche Mensch in Ungarn. Bericht über den V. Internationalen Kongress für Vor- und Frühgeschichte, Hamburg, 1958. 599—601.