A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
HELLEBRANDT Magdolna–PATAY Pál: Újabb rézkori temetők Dél-Borsodban
48 HELLEBRANDT MAGDOLNA—PATAY PÁL letmentéskor feltártuk a félig bolygatott sírt. Kissé távolabb az alapárok egy másik sírt is érintett. Mellékleteiből 2 edényt sikerült kibontani. /. sír. Bal oldalán fekvő, zsugorított csontváz. Tájolása K—Ny (8. kép). Mellékletek: 1, Lapos, korongszerű mészkőgyöngyök; 58 db. Átm. 0,7 cm. Lsz. 74.43.3. (XV. t. 1). 2, Tejesköcsög. P.átm. 9,5, f. átm. 6,2, m. 18,7 cm. Lsz. 74.43.4. (XVI. t. 1). 3, Csövestalpú tál. Talprésze nincs áttörve. Tálrészének hasa profilált, majd a pereme kifelé hajlik. A tál hasán két vízszintesen átfúrt szalagfül van. P.átm. 17,5, f.átm. 14,8, m. 26,4 cm. Lsz. 74.43.5. (XVI. t. 2). 2. sír. Feltehetőleg a jobb oldalán fekvő, K—Ny irányba tájolt, zsugorított csontváz. Mellékletek: 1, A csontváz patellájánál csésze. Lapított félgömb alakú. Alján, a fal és a fenék találkozásánál 4 kis bütyök van. P.átm. 9,5, f. átm. 6, m. 4,6 cm. Lsz. 74.43.6. (XIV. t. 4). 2, Ugyanott hasáb alakú edény. Négyszegletes, és négy rövid lábon áll. Pereme az edényfalra merőlegesen behúzott. Szájnyílása ovális. Élei a négy oldalon és fent, végig az edény kerületén kissé kiemelkednek és bevágásokkal díszítettek. Mindkét szélesebb oldalának közepén l-l bütyök van, a keskenyebbeken pedig l-l vízszintesen átfúrt, hosszúkás fogó, amelynek közepe benyomott. H. 18, sz. 14,5, m. 16,7 cm. Lsz. 74.43.7. (XVII. t. 1—2). Mindkét síregyüttes a rézkor bodrogkeresztúri kultúrájába tartozik. 3. ÖSSZEGEZÉS A két, egymástól 14 km távolságra fekvő temető, amelynek feltárt sírjait és megmentett leleteit ismertettük, olyan területről származik, amelyről aránylag sok korai- és javarézkori lelőhelyet ismerünk, sőt azok meglehetősen sűrűn helyezkednek is el. Éppen azért azt gondolhatnék, hogy a két lelőhelynek nincs is különösebb jelentősége, hogy azok sok újat nem nyújthatnak. Pedig éppen ez a tény ad lehetőséget néhány következtetés levonására. Ehhez azonban előbb értékeljük a fentebb ismertetett leleteket, majd vegyük számba a környék korai- és javarézkori temető-lelőhelyeit, vizsgálva azok közelebbi időrendi helyzetét és összehasonlítva a temetkezési szokásaikat egymással és a két újabb lelőhelyen tapasztaltakkal. Tiszabábolna-Szilpusztán a sírok többsége (1, 2, 4, 6 sz.), valamint a szórványos leletek túlnyomó része a korai rézkori tiszapolgári kultúrába tartozik. Képviselve van azonban itt a javarézkori bodrogkeresztúri kultúra is (3. és 5. sír, továbbá néhány szórványos lelet 9 ), mégpedig valószínűleg annak kifejlett szakaszával. (A 7. sírnak a temetőhöz tartozása kérdés, így azzal ezen a helyen nem foglalkozunk.) A sírok egyrészének bolygatott volta, illetve a csontvázak rossz megtartási állapota miatt a tájolás és a zsugorítás mértéke csak három esetben volt megfigyelhető. A tájolás mindhárom esetben a rézkor folyamán nem általános Ny—K-i volt. Az 5. sz. javarézkori sírban a csontváz a bodrogkeresztúri kultúrában szokásos módon oly mértékben volt zsugorítva, hogy a combcsontok a törzsre merőlegesen helyezkedtek el. A korai rézkori 1. és 6. sírban ellenben a csontváz szinte nyújtottan feküdt, ami eddig a tiszapolgári kultúrát illetően annak csak egyetlen temetőjében volt észlelhető
