A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
ZÁDOR Mihály: Föld alatti műemléki falmaradványok műszeres kutatásai
FÖLDALATTI MŰEMLÉKI FALMARADVÁNYOK MŰSZERES KUTATÁSAI 39 dül és minden esetre kiterjedően a fentiekben vázolt feladatkört. Eddigiek során az első kettő, tehát a geoelektromos és a mágneses, együttes alkalmazása bizonyult a legcélravezetőbbnek. Az adott helyzetnek megfelelően szerepelt a kísérleti munkáknál helyenként ezek egyike, vagy többnyire mind a kettő. Az együttes alkalmazás a kontroll szerepét is betölti, ami e bonyolult, sok tényező figyelembevételét igénylő feladatok esetén rendkívül szükséges. Az eljárás egyik új eleme tehát, hogy szakít azzal a felfogással, amely a most még a kialakulás stádiumában levő új határterületi tudományos módszerek közül az egyik vagy a másik eljárást tartja megfelelőnek. A feladatok sokrétűsége miatt az egyes eljárások preferálása csak az adott feladat alapos értékelése után lehetséges. Az esetek többségében pedig ez az értékelés azzal a konklúzióval zárul, hogy legalább két módszert együttesen kell alkalmazni. így került sor az említett módszerek kombinatív alkalmazására. Ezzel azonban nem záródott le a feladatok megoldására szolgáló módszerek sora. Főként a városi környezetben folyó feltárások, a számos földalatti közművezeték, a közvilágítás vezetékei stb. olyan zavaró körülményeket jelentenek a módszereinknél, amelyek feltétlenül szükségessé teszik a kutatások ilyen irányú folytatását. Az első kísérleti alkalmazások elemzése is igazolja a mérési módszerek kombinálásának jogosságát. Az előző publikációban szereplő példákból látható, hogy pl. mészkő falmaradványok kimutatása humusz, homok, agyag vagy kavicsos talajban mágneses módszerrel nem lehetséges, ugyanakkor geoelektromos eljárással a feladat jól megoldható. A tégla falmaradványok, cserepek viszont mágneses eljárással is kutathatók. Természetesen ugyanazt mondhatjuk olyan esetekre is, amikor fémtárgyak jelenléte könnyíti meg számunkra a sírok és falak felderítését. A mérési kombináció meghatározásánál az adott feladatból, valamint a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételekből kell kiindulni. Egyelőre — amíg e módszerek általános gyakorlattá válnak és a felhasználó szakemberek rutinszerűen alkalmazni tudják azokat — a geoelektromos és mágneses eljárás együttes alkalmazása a célravezető. Az eddig végzett gyakorlati mérések igazolták az eljárás helyességét. Volt ahol a törmelékes talaj, vagy a vizsgálandó területen levő objektumok zavarták a munkát, mint pl. Pápocon. Azonban még ilyen körülmények között is eredményes volt a megelőző vizsgálat. Az 1976 nyarán tartott pápoci bemutatón az általános elméleti ismertetés előtt kijelölt területen végzett mérések alapján az előadás végére már sír került elő. Ugyancsak eredményes volt a műszeres felderítés a miskolci múzeum említett ásatásainál, amelyről részletesen az előző közlemény számol be. A BME Építészettörténeti Intézet műemlékvédelmi kutatásai során e témakörben felvetett problémák megoldásakor egy területen olyan eredmény született, amely külföldi példáknál ismeretlen, az egész feladat megoldása szempontjából viszont fontos. Ez a közös jelkulcs már említett kidolgozása, amely a geofizikai eredményeket minden érdekelt szakember számára érthetővé teszi. Ezáltal egyúttal ellenőrizhetővé vált a módszer, amely hazánkban első ízben alkalmazást nyerve bebizonyította, hogy csekély anyagi ráfordítással megold-