A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton

KECSKETARTÁS AZ AGGTELEKI-KARSZTON 317 A kecskéjét mindenki megismeri a színéről és a szarvállásáról. A szarvra nem fordítanak gondot, a szarv milyensége nem befolyásolja az állat értékét. Azért szeretik sokan jobban a szarvval rendelkező kecskéket, mert könnyebb megkötni őket, nem fenyeget az a veszély, hogy a kötél a nyakára szorul. A kecske még annak az évnek a végén megűződik, amelyikben született, s 1 éves korában általában megellik. Űzetési ideje augusztus végétől október elejéig tart. A jerke általában a nyájban űződik fel, a legelőn. A pásztorok 50 jerkére tartanak egy bakkecskét. Nem minden faluban van azonban bak, így az űzetésre — főleg az utóbbi évtizedben — a falvak között sajátos kapcsolatrendszer alakult ki (3. kép). Ez a kapcsolat évenként is változott, mert volt, hogy az egyik falunak egy évben volt bakja, a következőben már nem. Bakkecskét csak a pásztorok tartottak, akiknek az űzetésért 10—15 forintot fizettek. Ha a faluban nem volt bak, akkor vagy a pásztor hozott kölcsön nyár végén 2-3 hétre valamelyik szomszédos falu pásztorától, vagy pedig a gazdák hajtották át állataikat a szomszédos falvak valamelyikébe. Az utóbbi esetben az állatokat egy-két hétig hagyták ott, s a pásztor üzent, amikor megűződött, gedót fogott a jerke, hogy érte lehet menni. Ilyenkor 25—30 forintot fizettek a szomszéd falu pásztorának. A megűződött kecskét vemhesnek mondják. Az elles ideje általában február és március eleje. Ha a gedó levágásra kerül, akkor 4—6 hétig hagyják szopni, ha felnevelik, akkor 8 hetes korában elválasztják. Aggteleken nem számolják a heteket, hanem Zsófia-napkor (május 15.) választják a gedókat, éppen úgy, mint a bárányokat. Az elválasztásnak két módja ismeretes területünkön. A gazdák egy része gedóját áthajtotta a szomszédos falvak valamelyikébe, s 1-2 hónapig az ottani pásztorra bízta (4. kép.). A pásztornak ilyenkor 20—30 forintot fizettek egy hónapra. A választani vitt gedóra esetenkéntijét tettek. Aggteleken a juhoknál is alkalmazott bélyegzőt, lyukasztót használták erre a célra. Az alkalmazott jelek azonban szegényesek, kevés variációjuk van: a jobb vagy a bal, vagy pedig mindkét fülön ütöttek l-l lyukat. Teresztenyén •5" <1 3. kép. A kecsketartás kapcsolatai a tájegységen belül, I.: űzetés. 1. Tornanádaska; 2. Komjáti; 3. Bódvaszilas; 4. Szögliget; 5. Jósvafő; 6. Szinpetri; 7. Szín, 8. Tornakápolna; 9. Varbóc; 10. Perkupa; 11. Aggtelek; 12. Trizs; 13. Égerszög; 14. Teresztenye; 15. Szőllősardó; 16. Szalonna: 17. Hidvégardó; 18. Becskeháza