A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

PETERCSÁK Tivadar: Az erdő szerepe a hegyközi állattartásban

AZ ERDŐ SZEREPE A HEGYKÖZI ÁLLATTARTÁSBAN PETERCSÁK TIVADAR A magyar néprajzi irodalomban az állattenyésztés témájából megjelent feldolgozások kevéssé vizsgálták az erdő és az állattartás kapcsolatát. Szabadfalvi J. a magyar extenzív állattenyésztés problematikáját összegező munkájában többször jelzi is a kutatás hiányosságait.

1 Áttekintve a témát megállapítja, hogy az erdőnek alapvetően kettős funkciója volt az extenzív állattenyésztésben: 1/ az erdő mint természetes enyhely, megvédte a szabadon teleltetett állatokat a szél és a hófúvás ellen; 2/ az erdő elszáradt füvével és a fák lehullott termésével (makk, vadgyümölcsök) a téli legeltetést, illetve takarmányozást szolgálta. Ügy látja, hogy az erdei takarmányozásnál nem a fűnek, illetve a természetes szénának van nagy szerepe, hanem a lombnak, makknak és az erdei gyümölcsöknek.

2 Szabadfalvi J. ezt a takarmányozási szisztémát a passzív takarmányozás körébe sorolja. Az aktív takarmányozás kezdetlegesebb fokán az ember összegyűjti és elraktározza a természetben található, állati takarmányozásra alkalmas növényeket. Az erdei tisztások füvét, a makkos erdők termését télire összegyűjtötték, s országszerte felhasználták az istállós takarmányozásban is. Az erdő lombszénájával is táplálékot nyújtott, bár ezt csak ínségesebb években, szükségből használták takarmányként.

3 A továbbiakban egy kisebb tájegység, az abaúji-zempléni Hegyköz adatait összegyűjtve igyekszünk meghatározni, hogy milyen szerepe volt az erdőnek a terület állattenyésztésében.

4 A hegyközi lakosság megélhetését évszázadokon át az egymással szoros kapcsolatban álló, egymást kiegészítő földművelés, állattartás és az erdő biztosította.

5 A vidék — természeti viszonyai miatt — földművelésre kevésbé alkalmas. A szántóföldek aránya falvanként változó, attól függően, hogy irtással mennyit tudtak elhódítani az erdőtől. Az állattartás a földművelés szerves kiegészítője, de egyes korszakokban — pl. a 17. században — különösen jelentős.

6 Az állattartás biztosítja a földművelés igaerő szükségletét, húst és tejet ad a háztartásoknak, de termékeiből még piacra is jut. A Hegyköz legfontosabb és legjobban hasznosítható állata a szarvasmarha. A lótartás kevésbé jelentős. Csak a 20—25 holdas gazdák igáztak lovat, kivéve Kovácsvágást, ahol az erdei munka, a fuvarozás miatt tartottak lovat. A 17. században nagyhírű juhászat a 19. századra lehanyatlott, s néhány község kivételével csak az emléke él. A sertést a parasztgazdaságok