A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

ETNIKAI HATÁROK ÉS NEMZETISÉGI HATÁSOK 287 Területünkön másik, eddig egyértelműen néprajzi egységnek nevezett település-hármas található. Mezőkövesd, Tárd, Szentistván a szakirodalom megállapításai és a köztudat szerint a matyóság szigetét, a környező településektől eltérő, attól számos vonatkozásban elszigetelt, sajátos belső fejlődés eredményeként kialakult egységét jelenti.

55 A kendermunkák eszközei és szakkifejezései ahhoz szolgáltatnak adatokat, hogy e három település nem képez a környezetétől elkülönülő egységet.

56 E három település beleillik egy nagyobb táji egységbe, amelybe beletartozik Bükkzsérc, Szomolya, Noszvaj, Cserépfalu, Cserépváralja, Bogács, Gelej, Mezőkeresztes, Sály és Borsodgeszt. A kendermunkák ismeretes terminológiái eredményeként a matyó etnikummal szemben kirajzolódik előttünk egy földrajzi táj, a Dél-Bükkalja, szűkebben pedig a borsodi Mezőség viszonylagos kulturális egysége.

57 Ez a táji, ül. települési egység földrajzi helyzeténél, 18—19. századi közvetítő kereskedelmi jellegénél fogva az Alföld felé mutat kapcsolatot. Ez az alföldi kapcsolat Borsod-AbaújZemplén megye déli falvaiban hasonlóan jellemző és főleg a gazdálkodás szerkezetében érvényesül. A kendermunkák vonatkozásában ezt a kapcsolatot érzékeljük a rostminősítő eszköz országosan elterjedt gereben elnevezésében, a minősítő munka csinálás, a. legjobb minőségű rostanyag szál és szösz, a közepes rostminőség tincs elnevezésében. Ezek a terminológiák, Ül. területi elterjedésük azt is mutatja, hogy Dél-Borsodban nem mutatható ki nemzetiségi hatás. A rostfésülő eszköz elnevezéseit, a legjobb és a közepes rostminőség terminológiáit bemutató térképek nemzetiségi, elsősorban szlovák és ukrán, szórványosan német hatás érvényesülését mutatják. A néprajzi módszerrel összegyűjtött és a térképre vetített adatok összefüggéseire, az egyes terminológiák ismeretének és elterjedésének okaira részben rávilágít a demográfiai és történeti szakirodalom.

58 A 18. században és azt megelőzőleg megyéink falvaiban több hullámban telepedtek le szlovák és ukrán, a bükki és zempléni üveghuták, valamint a borsod-gömöri vashámorok környékén német anyanyelvű lakosok. Számukat a 19. század közepétől vallás és anyanyelv szerint tüntetik fel a népességösszeírások.

59 Az összeírások a 20. század elején a nemzetiségek beolvadásáról, elmagyarosodásáról tanúskodnak. Különösen figyelemreméltó ez az ukrán nemzetiség esetében, ahol a korábban 30 000 főre becsült létszám az 1910-es évekre néhány ezerre csökkent, s ebben a létszámban szerepel (az esetek többségében) a szlovák nemzetiségű lakosság is.

60 Az anyagi és szellemi kultúra számos területén (jelen esetben a kendermunkákban) kimutatható e nemzetiségek magukkal hozott kultúrája, e kultúra elemei, így a rostminősítés térképre vetített szókincse a Bódva folyó mentén elhelyezkedő falvakban elszigetelten szlovák, az abaúj-zempléni területen pedig szlovák és ukrán kultúrhatás meglétéről tanúskodik. Ez utóbbi területen találkozunk német hatás érvényesülésével is (Hercegkút, Sátoraljaújhely). Az anyanyelv feladása (ill. csak a legidősebb generáció esetében való megtartása), a helyi közösségbe való beilleszkedés, a helyi munkaeszközök és munkamódok átvétele ellenére e nemzetiségek minden bizonnyal generációkon át is megőrzik saját kultúrájuk elemeit, s ezek között ott találjuk a kenderfeldolgozás munkaeszközeinek és munkafolyamatainak elnevezéseit is.