A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

278 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA kisgerebenben ismét meghúzzák a fejszöszt, és ami a kézben marad, az lesz a fejeszösz, amit pedig a gereben lehúz, az lesz a szálszösz. A szálszösz finomabb, mint a csepű."*

0 Megyaszó: „A csinálást, vagy gerebenezést napos időben csinálták. Két gerebent használtak, az egyik asszony verte le a nagyon, amikor szép sima lett, a másik asszony folytatta a sűrűn. Ami a nagyon maradt, az lett a csepü. Ebből lett a zsák, a ponyva, pokróc. Ami a sűrű gerebenben maradt, az lett a pátyosz. A pátyoszfonalbóX lett a ponyus. Ami kézben maradt, szép sima kenderből lett az ing, a gatya, zajdaruha, lepedő, tarisznya, gyúróruha, vastagkötő. A szálkendert vékonyra, a pátyoszt közepesre, a csepűt vastagabbra fonták. Sokan azért nem csináltak pátyoszt a faluban, hogy erős legyen a zsákjuk. A szálkender egyik végére egy csomót kötöttek, a másik végét kétfelé vették, és mind a két végére csomót kötöttek, így bábu alakja lett. A bábukat a rosta szélére rakták sorba. Ilyenkor azt kérdezték egymástól: hány bábut csináltál ma?"

31 Sáta: „Minden háznál két gereben van, az egyik magasabb, ritkább fogú. Először ebben húzták a kendert. Az első húzásra fogban maradt részt az alacsonyabb, sűrűbb fogún dolgozták tovább. Általában napos időben gerebeneltek., három-négy asszony is egyszerre. A kendert beleütik a fésűbe, akkor kicsit lefelé húzzák ki a szöszt. A kézbenmaradt szösz az elsőrendű kender, ez a jószösz, vagy feje. Ezt bábuba csavarták. A gerebenben maradt szösz neve tincs. Ezután a másik gerebennel osztályozzák tovább. Beleverik a tincset, ami a kézben marad, az a palántos, ami a gerebenben, az a csepű. A faluban kétféleképpen minősítettek. Egyik esetben hármat, jószösz, palántos, csepű, másik esetben négyet, jószösz, palántos, gongyolás, csepű különítettek el. Ha négyfélét csináltak, akkor az első húzásnál fésűben maradt palántost még egyszer meghúzták, ami kézben maradt, az lett a palántos, a gerebenben maradt tincs pedig a gongyolás. Minden egységet bábuba csavartak, csak a palántosé kisebb lett, mint a. fejkenderé. A másik kettőnek nem csináltak fejet, csak kéz között összegöngyölték, megcsavarták.

32 Szuhafő: „A vonás a gerebenben történik. Az első vonóskor a gereben fogai között maradt szálakat kiszedték és összerakták. Mikor egy marékra való volt, kétágúra csavarták. Ezt nevezték csepűnek. Az első vonáskor kézben maradt részt újra vonták az előbbi módon. Ami második vonáskor a gereben fogai között maradt, azt nevezték szösznek, vagy finom-csepűnek. Ezt szintén kétágúra fonva tették el. Ami második vonáskor a kézben maradt, az a bábuszösz, szöszi, finomszösz. Azért nevezték bábuszösznek, mert úgy csavarták össze, hogy feje legyen, mint a babának. A bábukat aztán összefonták koszorúba. A koszorú fonása három ágúra történt, úgy, hogy a fejek kiálltak belőle. 12 bábuból készült a koszorú. A koszorúkat, a szöszt, meg a csepűt egy-egy hamvasba kötve tárolták.

33 Szirmabesenyő : „A faluban egy vagy kétféle gerebent használtak. Az egyik sűrűbb volt, a másik ritkább. Gerebelésnek, fésülésnek mondták, amikor beleverték a kendert és meghúzgálták a fogak között. Ha csak egyfajta gerebent használtak, akkor kétféle minőségűt csináltak. A jót kendernek mondták, a rövidebb szárút csepűnek. Ha valaki másképpen csinálta, más nevet is adott neki. Aki a csepűt meghúzta, annak még lett makócá]a is, de a kettő között már nem sok a különbség. Ha jó volt a termés, sok volt a hosszú szál, ha meg öblyös (napégette, megsült) lett, akkor meg tele volt csepűweX. Sok baj volt akkor a fonáskor,