A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

ETNIKAI HATÁROK ÉS NEMZETISÉGI HATÁSOK 275 A fent említett falvak határvonalat képeznek a rostminősítő munka elnevezésében is, de megközelítőleg határvonal ez a kenderfeldolgozás más munkafolyamatainak terminológiáiban, és a kenderen túl a földművelés-gazdálkodás számos területén is. A hegyközi, az észak-borsodi és a Bükk-vidéki falvakból a dél-borsodi területek felé haladva a földművelés egyre több hasonló vonást mutat az alföldi területekkel. A kapás- és takarmánynövények folyamatos térhódításával, a gyári textiltermékek gyorsuló ütemű elterjedésével ezekben a falvakban — az Alföld falvaihoz hasonlóan — a kender gyorsan kiszorult a határból. Az északi és hegyvidéki területeken a kender nem került be a vetésforgóba, mindig megmaradt a kerti jellegű művelés és termesztés keretei között. A kender szántóföldi termesztésből való kiszorulása párosult a vászontermékek iránti igény csökkenésével, s a termesztés megszűnését eredményezte. Megyéink déli településeinek alföldi hasonlósága, a hasonlóság számos jele és emléke között ott találjuk a rostminősítő eszköz gereben terminológiáját. Az eszközt természetesen nem, mert ugyanannak az eszköznek más elnevezéseiről van szó az északabbra eső területeken, településeken. Az ecset szó szintén szláv eredetű, 'sörtéből készült simítóeszköz' jelentéssel kerülhetett át a magyarba.

18 Egyéb, e tőről származó változatai: öcsöt, ecsetelő, ecsellő. Előfordulásának minden helyén a szegrózsás rostfésűt értik rajta. A szlovák Szádelő (Zádiel) és Lédec (Ladce) mellett csak megyéink területén előforduló terminológia. Elterjedési területei viszonylag jól körülhatárolhatók. A 4. kép tanulsága szerint jelentős előfordulású a Zempléni hegyvidéken, s hasonlóan zárt egység a Bódva vidéki előfordulás. Csupán néhány településen fordul elő (Fony, Háromhuta, Regéc, Fügöd, Szin, Árka, Baskó, Teresztenye, Szögliget, Felsőregmec) a terminológia egyedüli használata. Ebből a minősítés durvább, elnagyoltabb formájára gondolhatunk. Kivételt képez az, amikor az ecsettel kétszeri rostmeghúzással négyféle minőséget különítenek el. Az előfordulás több helyén a gerebennel, pátyoszolóval, vonóval keveredve minden esetben több, de legalább kétféle minősítőeszköz használatára utal. Tekintettel arra, hogy ez az elnevezés szlovák területen ismeretes, minden bizonnyal itt is szlovák kultúrhatásról van szó. Az elterjedés megfelel a 18. századi szlovák telepítéseknek.

19 Ebbe a terminológiakörbe tartozik, s csupán mint érdekességet jegyezzük meg a rostfésű Rudabányácskán ismeretes vasgerebé elnevezését. Szatmár megyéből idetelepültek hozták magukkal ezt a kifejezést, amit aztán a faluban néhányan átvettek, használtak. Szatmár és Bereg megyékben (Gulács, Gelénes, Milota, Nagybodony, Gát, Makkosjánosi) környékén a szegrózsás rostfésűt vasecset elnevezéssel ismerik.

20 Az eszközön végzett munkát fésülésnek, ecsetelésnek, ecsellésnek mondják, s ez teszi bizonyossá azt, hogy egy eszköz többféle elnevezéséből a használók hogyan hoznak létre új terminológiát. A vonó elnevezés a Bódva—Sajó folyók vonalában és a Hernád folyó vonalától nyugatra, jól körülhatárolható, folyók által bezárt hét településen (Bódvaszilas, Szalonna, Varbóc, Égerszög, Edelény, Boldva, Szendrő) fordul elő. A szó eredetére, vagy másutti előfordulására nem tudunk adatokat, mindössze annyit, hogy Szinnyei József vonogató néven Udvarhely megyéből említ egy eszközt, amelyet a megtört kender szárítására használtak,

21 de ennek természetesen nincsen köze a Bódva-vidéki rostfésűhöz. Figyelemreméltó, hogy