A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

274 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA Adataink arra utalnak, hogy az eszköz készítésének lehettek helyi, sajátos módjai, ezek a maguk részére egyedileg, alkalmilag készített darabok voltak. Gyári készítésű eszközök alkalmazására is utalnak a gyűjtések, s ezek köre minden bizonnyal bővebb lehetett, mint eddigi ismereteink azt mutatják. Leggyakoribbnak, csaknem általánosnak azt tekinthetjük, hogy az eszköz készítése, értékesítése elsődlegesen vándorcigányokhoz, cigánykovácsokhoz kapcsolódott. A rostfésülő munka egyetlen eszköze megyéink területén az alábbi terminológiákkal fordul elő: gereben, ecset, (ecsetelő, öcsöt, ecsellő), fésű, héhel, (héhő), vonó és pátyoszoló (4. kép). A gereben szó szláv eredetű, valószínűleg valamelyik déli szlávból származik.

9 A szónak a bolgárban, szerb-horvátban és a szlovénban is 'HeckeF, azaz 'gereben' jelentése van.

10 'Len(kender)-gereben, gyapjúgereben és fésűjelentéssel megtaláljuk megfelelőit az északi szláv nyelvekben is.

11 Figyelemreméltó, hogy a szlovákban ezek közül a 'fésű' jelentése csaknem kizárólagos.

12 Ez a fésű terminus szórványosan előfordul a borsodi területeken is, ami azért lényeges, mert Magyarországon sehol másutt nem találkozunk vele.

13 Ez az elnevezés Bocs, Hernádnémeti, Sajólád községekben a recens gyűjtések szerint — nem kimutathatóan — szlovák átvétel, bár nem kizárt, hogy egykori szlovák telepítések kultúrhatásának több generációs átszűrődésével, ill. fennmaradásával állunk szemben. A gereben elnevezés tehát szláv átvétel. Ez azonban eredetileg nem arra az eszközre vonatkozik, amelyet területünkön így ismernek, és így neveznek. A rostminősítésre szolgáló eszközök ősibb, a magyar nyelvterületen csak szórványos emlékekben előforduló változata a fésűszerű szegsoros eszköz, s erre vonatkozik a szláv nyelv gereben elnevezése. Az eszköz használatára megyéink területén is csak szórványos emlékképek utalnak. Mogyoróskán ecsetnek nevezik a szegrózsás rostfésűt, de a kendermunkánál használt ecsetszerű eszközre már nem emlékeznek. Úgy tudják, hogy a faluban és környékén a gyapjúfésüléshez használtak szegsorokból álló, fésűszerű,/^wnek nevezett munkaeszközt.

14 A tárgyi anyag alapján Szolnoky Lajos állapítja meg, s ez — az alábbi példából is láthatóan — vonatkozik területünkre is, hogy a szláv népek gereben terminussal jelölt eszköze a magyar szegsoros gerebennek és nem a szegrózsásnak felel meg.

15 A szegrózsás rostfésűk ma már az egész magyar nyelvterületen megtalálhatók, s legelterjedtebb jelölésük a gereben elnevezés.

16 Az általunk vizsgált területen a gereben elnevezés (csak a szegrózsás rostfésűt értve) az Alföld felé eső, délborsodi településeket kizárólag jellemzi. Ez beilleszkedik a Szolnoky Lajos által vázolt országos képbe, amely szerint a szegrózsás rostfésű gereben elnevezése általános és kizárólagos a Dunántúlon, valamint az Alföldön. Más elnevezés csak Pest megyében és az észak-magyarországi megyék falvaiban fordul elő.

17 A gereben elnevezés elterjedésének megyéink területén húzódik a határvonala. így Arló, Dédestapolcsány, Kisgyőr, Hejőbába, Prügy, Tiszakarád, Karos, Vajdácska és Zemplénagárd vonalától délre kizárólagos előfordulású, ettől északra pedig előfordul ugyan, de más elnevezések egyidejű használatával. A Bódva-völgy falvaiban vonó, a Zempléni hegyvidéken pedig az ecset, fésű terminológiákkal keveredik.