A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

ETNIKAI HATÁROK ÉS NEMZETISÉGI HATÁSOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN A KENDERFELDOLGOZÁS ROSTELŐKÉSZÍTŐ MUNKAFOLYAMATÁBAN DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA A történeti Abaúj, Borsod és Zemplén településeinek túlnyomó többségében, elsősorban a Bükk- és a Zempléni hegyvidék vásári lehetőségektől és kereskedelmi útvonalaktól elzárt falvaiban a rostnövények, elsősorban a kender feldolgozása a 20. század közepéig megőrizte jelentőségét.

1 A parasztgazdaságokban készített vászonféleségek és vászonalapanyagú termékek sokasága a háztartás, a gazdálkodás, valamint a ruházat reális igényeit elégítették ki. Ennek következményei közül figyelemreméltó az, hogy a kenderfeldolgozás eszközkészlete, szókincse, az egyes munkafolyamatok — árnyalati különbségek levonására is lehetőséget adó — elnevezései napjainkig megőrződtek, s a levéltári kutatások (határtérképek, tagosítási iratok, a kenderföldek öröklődését is feltüntető végrendeletek) mellett néprajzi módszerrel jól gyűjthetők.

2 A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött tárgyi és dokumentációs anyag, valamint a több, mint egy évtizede végzett saját kutatások, gyűjtések adatainak felhasználásával alábbiakban a kenderfeldolgozás munkafolyamatából egy részmozzanatot, a rostminősítést mutatjuk be. A rostminősítés a kenderfeldolgozás rendszerében viszonylag rövid ideig tartó, de a társaságban végzett, ún. kaláka munkára lehetőséget adó olyan mozzanat, amely a terminológiák és elnevezések gazdagságát valamennyi munkafázis közül talán a legjobban őrizte meg. Ezek az árnyalati különbségek lehetőséget adnak megyénk etnokulturális jelenségeinek megfigyelésére, a különböző nemzetiségű 18. századi, vagy az azt megelőző telepítések és a betelepülők egy-egy falura gyakorolt kultúrhatásának, az átadás—átvétel kérdésének megvizsgálására, térképre vetítésére is (1. kép). A kenderfeldolgozás munkafolyamatainak sorrendjében a rostanyag kibontását a háncsrészek közül (amelyet töréssel, tilolással érnek el), a rostanyag minősítése, a vékonyabb-durvább és a hosszabb-rövidebb szálak elkülönítése, majd osztályozása követi. Ez a rostanyag fonásra való előkészítésének utolsó mozzanata. Eszköze a rostfésű, a munkafolyamat terméke a megfonható, többféle minőségben elkülönített szálas rostanyag. E munkafázison belül alábbiakban a munkaeszközt, magát a munkafolyamatot, majd a minősített rostot és a rostanyag tárolási, felhasználási formáit, a felhasználás területeit vesszük vizsgálat alá terminológiáik, megyéink területén használt és ismert elnevezéseik alapján. 1. A rostminősítő munka eszköze. A minősítés eszköze mindkét végén félkörben kivágott, különböző szélességű és hosszúságú deszkalap, amelynek kö/