A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN II. KÖZLEMÉNY 255 Megfogtalak Gesztely Josi nagy bajjal, Nem iszom én veled többet ezúttal. Az igaz, hogy keresett kend már régen, De csak ott, hol sok bort mértek el ingyen. Ismerte kend bizony az én képemet, De nem merte megfogni személyemet. A betyár gúnyolódása a városi komisszáriussal a megyei és a városi közigazgatás versengésének emléke is lehet: mindkettő korruptsága közismert volt és sok esetben ennek köszönhette a betyár csodával határos megmenekülését. A pécskai recens változat a Gesztennel történt eseményt nem anekdotikus csattanóval, hanem szélesebb epikai mederbe ágyazva mondja el, s mutatja, hogy tipikus esettel, nem csupán Geszten személyéhez fűződő eseménnyel van dolgunk.

71 A csárdában kapott a komiszáros, Megkötözött, mint barmot a mészáros. Szépen kértem: ne veressen rám vasat! De még meg sem hallgatta a szavamat. Újra kértem, szépen hozzá kerültem, Hogy jobb leszek ezután, azt ígértem; Szépen kértem komiszáros uramat, Odaadom a legszebbik lovamat! Nem kell nekem, csak a fakó egyedül, Megőriz a kedves pára mindentől: Ha ráülök, felemelem fokosom, A vármegyét mind halálra olvasom. Egy szép lovat komiszárosnak adtam, Mikor mondta, de örömmel hallgattam: — Bátran jöhetsz, bátran mehetsz, nem bántlak, Akár éjjel, akár nappal talállak. Geszten Józsi mint kisasszony. Sehogyan sem illik a Gesztenről kialakult szomorú képbe az a csíny, amit kisasszonykodásáról őrzött meg a betyárköltészet, pedig ennek a játékos dalnak van a legtöbb recens változata. A kalandban Gesztennek osztoznia kell Jáger Jóskával, akinek talán többször szerepel a neve, mint Gesztennek,

72 de a kalandot először megéneklő változat igen korán, a Fejér (Vasvári) Pál által feljegyzett szövegben megjelenik. így örökítette meg ez a változat Geszten Józsi női ruhában sétifikálását: Geszten Jóska mint kisasszony Sétál végig a városon A boltosné úgy fogadta Isten hozta kisasszonyka.