A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény
GESZTEN JÓZSI BORSODBAN II. KÖZLEMÉNY 251 Gesztely Josit hat hajdú kiséri, Szabó Klári az ablakon nézdeli, Ne nézd Klári bajomat, bajomat, Mind teérted szenvedem azokat, azokat. 58 Gyenge vagyok, de derék, de derék Fáj a kezem, meg lőtték, meg lőtték Zsíros Pista lőtte meg, lőtte meg Hogy a ménkű üsse meg, üsse meg. A Desewffy Virginia által küldött öt szakaszos zsiványnóta utolsó versszaka az előbbi dal érdekes változata: eszerint Zsíros Pista nem a kezét, hanem a nyakát lőtte meg Gesztennek. Személyleírása is a nyakán észlelhető nagy sebhelyről emlékezik meg. Gyenge vagyok nevendék, nevendék, Fáj a nyakam, meglőtték, meglőtték! Zsíros Pista lőtte meg, lőtte meg: Hogy a patvar a kezét üsse meg! Desewffy Virginia e versszaknál csillag alatt megjegyzi: „E strófát Geszten maga mondja, kit valóban Zsíros Pista czigány czimborája sebesített meg. — s úgy került aztán a Megyei börtönbe." Több adatunk is van arra, hogy Zsíros Pista lehetett Geszten árulója. 1847-ben, „amikor Zsíros Pista a törvényszék szembesítő ülésén rávallotta viselt dolgaikat, Geszten észrevétlenül lecsavarta kezéről a súlyos vasbilincset és úgy ütötte le vele cinkostársát, hogy az térdre esett előtte." 59 A versnek két recens változatát ismerjük. Az egyiket hódmezővásárhelyi Szabó Vilma ballada részeként, a másikat a Sárrétről. Mindkettő a vármegye hajdúját átkozza, aki nem sajnálja a fiatalember gyenge testét összetörni. Geszten első szökéseit is az motiválta, hogy irtózott a vallatástól. Valószínű, hogy a kegyetlen verés volt az általános jelenség, s a verset aktualizálták Gesztenre is. Hódmezővásárhely: Sárrét: Gyenge vagyok, növendék, növendék, Gyenge vagyok, nevendék, Fáj a hátam, megverték, megverték; Fáj a farom, megverték, A vármegye kutyája verte meg, A vármegye vén hajdúja verte el, Hogy a fene kezét-lábát egye meg! 60 Hogy a fene kezeszárát egye el " 61 A balladakutatók ismeretei szerint Geszten Józsi, a Nyírség nem csekély népszerűségnek örvendő betyárja az 1840-es években tűnt fel. 62 A következő dalt szerintük ebből az időből ismerjük, holott 1932-ben énekelte Ortutay Gyulának özv. Farkas Andrásné nevű koldusasszony.
