A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

246 DÖMÖTÖR SÁNDOR Most vig már az életem, Mert van Magyar Süvegem, Kócsag tallu mellette, Mellyet szeretőm tette. Világos kék nadrágom, Ollyan szinü dolmányom. Bajuszom sodoritom, többet el sem hajítom. Ha feli kötöm kardomat, Ki varrott tarsolyomat, Ebugatta Franczia, mm Várj Beste-karafia, Öszvefüzöm a gombját, Ugy vágom le a nyakát. Két betyáréneknék nevezett mulatónóta: 16. sz. Kortsmárosné hallja kend, Hej! be fene asszony kend, Hogy nincs kennek gyertyája, Hogy világitna nála. Hej! de soká nyitod ki Majd megfagyok ideki Szűr nincs rajtam, se bunda Csak egy szürke kisguba.

32 17. sz. Egyszer voltam én Csaton Az az: Csáti vásáron, Ott hallottam ilyen szót, ^ Nyisd ki Rózsám az ajtót. Édes Trézsim gyere ki, hozz egy ittze jó bort ki, Adj egy csókot, én meg mást, Ugy meg nem csaljuk egymást. 33 A 16—22. sz. betyárdal mind ilyen hangvételű, mint pl. 19. sz. Élek még én jövendőre Vetek a Csáti mezőre Vetek zabot, búzát, kölest, Veled aratom azt, kedves. 20. sz. Ej, szolgálló, szolgálló! Van é borod ell adó? Van, oly édes, mint a méz, Olyan tiszta, mint a viz. 21. sz. A kassai piaczon, Répát árul egy asszony. Noszsza Pajtás! végy tőle, Adj nekem is belőle. A 67. sz. Csikós ének és a 68. sz. A parasztgazda szolgájának az éneke is vidáman zengenek: 1 67. sz. Hej! Gubáné! Gubáné! Enyém vagy te, nem másé, Nem a Túri Gulyásé, Sem a zsiros kanászé! 68. sz. Gyere be Te friss Legény, Együnk ketten derelyét, Hát a Gazda mit egyék? Egyen korpa tziberét. Szűcs Sándor írja, hogy a sárréti nép emlékezetében ma is él a mulatós kedvű mezőcsáti csikósok emléke, akik az 1800-as évek táján hírhedt nemesi lókötők és verekedők voltak. Igen sok nemesi udvaron a nagy szalmakazal