A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
NIEDERMÜLLER Péter: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység falvainak szokásrendszerében
234 NIEDERMÜLLER PÉTER alapján jól látható (de egy részletesebb, aprólékosabb elemzés még inkább igazolná), hogy a zempléni falvak szokásrendszere egy átmeneti területet alkot. A történeti Magyarország északi területeinek szokásformáit vizsgálva két nagy, egymástól lényegi pontokon különböző övezetet állapíthatunk meg. Az egyik a palóc területekre jellemző szokásrendszer, amelynek keleti határvonalát Borsod és Abaúj megyék jelentik. A másik övezetet a szatmári, beregi, nyírségi, bodrogközi református magyarság, illetve a tőlük északabbra lakó, görögkatolikus ukránság szokásrendszere alkotja. Tehát a két, illetve inkább három nagy szokásövezet, szokásrendszer szoros kapcsolatban áll az adott területek etnikai, vallási összetételével. Az általunk vizsgált terület, ha csak közvetve is, de nyugat felé a római katolikus szlovák, palóc, északkeletre a görögkatolikus kárpátukrán, délkelet felé pedig a református magyar etnikai, néprajzi csoportokkal határos. A különböző szokásövezetek közötti határok természetesen nem merev elválasztó vonalak, s éppen ezért bizon)^É szokásformák elterjedtek a zempléni falvakban is. Azonban, ahogyan arra már az első mondatokban utaltam az adott terület etnikai szempontból erősen kevert. Az itt letelepedett szlovák és kárpátukrán népesség szerepe és jelentősége a szokásrendszer kialakítása során kettős volt. Egyrészt magukkal hoztak bizonyos szokásformákat, amelyeket hosszabb-rövidebb ideig meg is őrizhettek. Másrészt azonban, és ez a tény látszik lényegesebbnek, felerősíthették a szlovák és kárpátukrán hatást. Pontosabban fogalmazva az idegen (szlovák, kárpátukrán) népcsoportok fogékonyabbak voltak az északnyugati szlovák és az északkeleti ukrán hatások iránt, mint a palóc vagy a református magyarok szokásformáival szemben. Ezt a folyamatot csak felerősíthette az a tény, hogy az idegen eredetű lakosság maga is az északnyugati szlovák, vagy északkeleti kárpátukrán vidékekről érkezett. A kérdés ezek után az, hogy beszélhetünk-e „zempléni szokásrendszerről?" Természetesen használhatjuk ezt a kifejezést, de csak viszonylagos értelemben. Létezik zempléni szokásrendszer akkor, ha az adott terület szokásformáit pl. a bodrogközi magyarok szokásaival állítjuk szembe. Sokkal kisebb azonban ennek a fogalomnak az értéke akkor, ha a szlovák, vagy a kárpátukrán szokásrendszerrel való viszonyában szemléljük. Ebben az esetben már sokkal kevesebb elválasztó jegyet tudunk felsorolni. Ezek a tételek elméletileg azt jelentik, hogy egy adott szokásrendszer minden eleme tekinthető potenciálisan etnikai specifikumnak, vagy néprajzi sajátosságnak, attól függően v hogy melyik más népcsoport szokáselemével, -formájával állítjuk szembe. Éppen ezért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy elsősorban nem jelenségeket, nemcsak szokásformákat, hanem rendszereket kell egymással szembeállítani, s ezeknek a rendszereknek kell az interetnikus vonatkozásait vizsgálni. Az általunk felsorolt példák ugyanis egy adott rendszernek csupán néhány sajátos elemét képviselik, amelyek teljesen általános jellegű szokásformákkal kiegészülve jelentik a szokásrendszert. S éppen a sajátos és általános szokásformák együttese, meghatározott együttese az, amit zempléni szokásrendszernek nevezhetünk. A másik idekapcsolódó fontos kérdés, hogy magán a rendszeren belül megkülönböztethetők-e a szlovák, ukrán vagy magyar eredetű elemek, illetve
