A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

NIEDERMÜLLER Péter: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység falvainak szokásrendszerében

230 NIEDERMÜLLER PÉTER kán pedig az asztal lábát körültekerték egy vastag lánccal, mert ahogy Óhután tartják Jézust ostorral verték meg és lánccal kötözték meg.

13 A karácsonyi asztal hiedelemköréhez tartozik a szalmának, illetve a szénának a szobába vitele és szétszórása. Ez a szokás valamilyen formában az általunk vizsgált falvak mindegyikében ismert volt. Boldogkőújfaluban azért szórták fel szalmával, törekkel a házat, mert Jézus is szalmán született. Mogyoróskán, Regécen és Óhután zsúpot meg szalmát is vittek a szobába, amit az ágy alá tettek. Az ünnepek alatt végig a szobában hagyták a szalmát, majd a gyümölcsfákra kötözték, hogy jobb termés legyen a következő évben. Baskón régebben kötelet készítettek a szalmából és azt kötözték a gyümölcsfákra. A többi faluban egyszerűen a gyümölcsfák alá szórták a szalmát, hogy nagyobb termés legyen a következő évben. Baskón, Mogyoróskán, Regécen és Óhután az ünnepek alatt a szalmán aludt az egész család, de legalábbis a férfiak. Regécen régebben a karácsonyi vacsorát is a szalmán ülve ették, nem pedig az asztalnál. (Ez a szokás azonban aligha volt általános, mert adatközlőim, még ha hallottak is róla, mindig hozzátették, de mi sohasem csináltuk így.) Komlóskán a szalmát az egész szobában szétszórták, majd az ünnepek után a gyümölcsfa alá tették, hogy jó legyen a termés. Rudabányácskán vacsora előtt összekötözve vitte be a házigazda a szalmát. A vacsora ideje alatt az asztalhoz támasztják. A vacsora végeztével szétbontják, szétszórják és aki akar, heverészik rajta. Az asszonyoknak rá kellett ülni a szalmára, hogy sok kotlós legyen. A szalmát harmadnap vitték ki a szobából, és a tyúkok alá tették, illetve köteleket sodortak belőle, amit felakasztottak a gyümölcsfákra. Maga a vacsora, az étkezés este 7-8 óra tájban kezdődött. A különféle ételeket a gazdasszony aznap délután készítette el. Az étkezés megkezdése előtt az összes ennivalót kikészítették az asztalra, hogy vacsora közben a gazdasszonynak ne kelljen ugrálnia, felállnia. Ha a gazdasszony a vacsora alatt végig ülve maradt, akkor a tyúkjai is ülni fognak a következő évben. Baskón, Mogyoróskán, Regécen azt tartották, hogy azért kell mindenféle ételt az asztalra pakolni, mert amilyen bőség van a karácsonyi asztalon, olyan bőségben fognak élni egész évben. Vacsora előtt mindenütt imádkoznak, csak utána kezdik el az étkezést. Abaújalpáron káposztás gombalevessel, benne főtt fecskével kezdték a vacsorát. Ezt a bobájka követte, amit mákkal, dióval vagy túróval ettek, majd alma, dió, szilva, körtesusinka, s a legvégén ostya. Az ostyát palacsintatésztából csinálták és mézzel ették. Ez az étrend esetenként kibővülhetett szőlővel, kompóttal, vagy valamilyen süteménnyel. Emellett rendszeresen, minden háznál sütöttek (és még ma is sütnek) gömbölyű, fonott kalácsot, amit néha kakaóval töltöttek. Boldogkőújfaluban is hasonló volt a vilia esti vacsora étrendje. A káposztás gombaleves után bobájka, alma és dió következett. Annak, aki nem szerette a bobájkát, kokoskát készítettek. Ezt a tésztaféleséget ugyanúgy készítették, mint a bobájkát, csak kifőzték. Leggyakrabban túróval ették. A káposztás gombaleves az egész általunk vizsgált területre jellemző, ezért a továbbiakban külön már nem említjük meg. Fonyban a bobájkát mézzel, mákkal, esetleg túróval ették. Mogyoróskán legelőször fokhagymába haraptak, s csak ezután kezdték a vacsorát. A bobájkát a felnőttek savanyúkáposztával, a gyerekek pedig mézzel és mákkal ették. Régeb-