A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

168 LAGZI ISTVÁN büntető táborba utalták. Az ezredeseket — Budapesten keresztül Siklósra — kísérő Mészáros István és Hajdú István hadnagyok Budapesten a Keleti pályaudvar étterméből megengedték, hogy Kornaus a „...Budapesten tartózkodó hozzátartozójával távbeszélgetést folytasson ...így közvetve előidézőjévé vált annak, hogy ... a lengyel tisztek később már a siklósi [büntető] táborból megszöktek."

66 Hajdú István hadnagyot e „mulasztásáért" Nagy altábornagy hadtestparancsnok 1941. május 23-i parancsa értelmében 20 napi szobafogsággal (!?) büntették. TÁBORÖSSZEVONÁSOK 1939 őszén és 1940-ben az evakuáció okozta létszámcsökkenés miatt több lengyel katonai menekült tábort összevontak, vagy megszüntettek. A menekültek áthelyezése illetve egyes táborok megszüntetése vonatkozásában azonban több ellentmondást figyelhetünk meg. A VKF 2. D. és a B. M. VII. osztálya a tömeges szökésekre hivatkozva a déli, Somogy megyei, Dráva és Mura menti, a kalocsai járásbeli táborok megszüntetését, lakóinak az ország belsejébe való szállítását szorgalmazta.

67 Ugyanakkor a H. M. 21. osztálya — amely papíron egyetértett a VKF és a B. M. VII. osztályának javaslataival — gyakorlatilag éppen az ellenkezőjét valósította meg. A miskolci VII. hadtestparancsnokság területén levő „aránylag sok lengyel gyűjtőtábor csökkentésére" a H. M. 21. osztály elrendelte egyes táborok megszüntetését és lakóinak a déli határ (!) közelébe való elszállítását. A hadtestparancsnokság részére kiadott utasításban (1940. febr. 26.) Baló Zoltán ezredes arra hivatkozott, hogy a szökések (evakuáció) miatt feleslegessé vált — elnéptelenedett — táborokat össze kell vonni. Megállapította, hogy az „... őrségek létszáma a legtöbb táborban túl soknak (!) látszik. Felülvizsgálandó és a szükséges mértékre leszorítandó."

68 A táborok összevonását és megszüntetését végül is úgy hajtották végre, hogy a kislétszámú északkeleti országrészben levő táborok lakóit a magyar—jugoszláv határhoz közeli falvakba helyezték. A H. M. 21. osztály állásfoglalása szerint: „Gara község továbbra is gyűjtőtábor marad és oda a VII. hadtesttől 6—8 rendőrtiszt és 220 lengyel (rendőr) fog irányíttatni."

69 Az abaújnádasdi és a pácini lengyel katonai táborokat a férőhelyek teljes kihasználása és az őrszemélyzet számának csökkentése céljából — az elsők között — 1940. február 20-án a kassai VIII. hadtestparancsnokság feloszlatta.

70 1940 április elején az áthelyezésekkel kapcsolatban a miskolci VII. hadtestparancsnokság területén megszüntették a Selyp, Özörény, Ráros-puszta, Drégelypalánk, Tesmag, Kalonda, Kóvár, Somoskőújfalu, Dejtár és Ipolypásztó községekben levő lengyel katonai táborokat. A táborok lakóit Tompára, Garára, egy kisebb részét a szilicei lengyel katonai táborba helyezték át. Április végére a naprágyi büntetőtábor, májusban a csarodai tábor, júniusban a pácini táborok felszámolását tervezték. A Csízfürdőn elhelyezett tiszteket hozzátartozóikkal együtt a pelsőci idegszanatóriumban kívánták elhelyezni.

71 A csarodai táborból a legénység (1940. május 14.) Hidasnémetibe és Tornanádaskára került.

72