A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban
16 CSÓKÁS JÁNOS—GÁDOR JUDIT—GYULAI ÁKOS nem érintett területeken számottevő leletegyüttes marad feltáratlanul. A kutatások korlátozott időtartama és anyagi erőforrásai miatt indokolt gyorsabb és hatékonyabb módszerek bevezetésének igénye: a feltárandó régészeti objektumok várható feltalálási helyének, a terepbejárásokon szerzett adatokon túlmenő, annál lényegesen pontosabb előzetes meghatározása. A nemzetközi gyakorlat többfajta módszert ismer. így többek között a fotogrammetriát, a légifényképezést, ezen belül a sztereó-felvételek felhasználását, a fémkereső műszerekkel végrehajtott vizsgálatokat, illetve különféle geofizikai módszereket. A geofizikai módszerek közül a geoelektromos eljárás alkalmazására Magyarországon is történt néhány kísérlet. Ezek eredményei azonban nem voltak egyértelműen értékelhetők. Közülük egyedül a pilismaróti római őrtoronynál végrehajtott előzetes méréseket értékelte pozitívan az ásató régész. 9 Archeo-geofizikai mérések rendszeres hazai alkalmazására ezért mindeddig nem került sor. Az eddigi kutatások még a legszűkebb szakmai körökben sem váltak kellően ismertté, azok megfigyeléseit nem publikálták. 2. A Herman Ottó Múzeum ásatásainál is gyakran jelentkeztek az említett tervezési problémák. Ezért örömmel fogadtuk a Budapesti Műszaki Egyetem és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kezdeményezését, mely ásatásaink területén kísérleti geofizikai kutatások végrehajtását javasolta. Közös megbeszélések után a kísérletek céljára két ásatási területet jelöltünk ki. Elsőnek Sály-Latorban részben már feltárt és visszatemetett, részben további kutatásra kijelölt területek geoelektromos és mágneses méréseit vettük tervbe, majd ennek eredményei alapján további kutatási területként az abaújvári földvárban végzendő ásatások helyének meghatározását tűztük ki feladatul. A kísérleteket a NME Geofizikai Tanszéke végezte. Sály-Latorban 1972. őszén leletmentő ásatás során egy Árpád-kori körtemplom alapfalait és 51 sírt tártak fel a Múzeum ásatásai. 10 Az ennek szomszédságában húzódó, 400 D-öl területű szalagtelken (Rózsa utca 59. hrsz. 5132/15.) terepbejárás alkalmával a szántásból Árpád-kori és későközépkori cseréptöredékeket gyűjtöttünk. A felszíni leletek nagy mennyisége indokolttá tette a templomhoz csatlakozó terület vizsgálatát is. 1975. évben az előzőkhöz kapcsolódó szelvényekben újabb sírokat és a temető kerítőfalának nyomait sikerült feltárni. Egy földbe mélyített ház alapjai és néhány gödör, kőkemence is előkerült. 11 A szelvények visszatemetésekor a kemencéket részben in situ állapotban hagytuk, hogy a következő ásatás során ismét azonosíthatók legyenek. A szelvények metszeteiből kitűnt, hogy a temető és a település tovább húzódik K- és Ny-felé egyaránt. K-en a további feltárást az utca és a Latorpatak akadályozta. A rendelkezésre álló területen a település Ny-i szélének megkeresése volt csak lehetséges. Ebben az irányban a kb. 140 m hosszan elnyúló telken mindenhol találhatók felszíni leletek. A pataktól távoleső terület archeológiai feltárását, mivel ott kisebb sűrűségben találhatók cserepek, szondázó szelvényekkel tervezte a Múzeum. Az archeológiai feltárási tervezés e fázisában jött létre a kutatási kapcsolat az NME Geofizikai Tanszékével. A Sály-Latorban végzett geoelektromos és mágneses mérésekről készített térképeket (2—3. kép) a régészeti megfigyelé-