A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő

Herman OTTÓ, A MISKOLCI KÉPVISELŐ 145 csak két irányzat, ezen belül jónéhány szekció húzódik meg, majdcsak, ahány képviselő, annyi ideológia, vagy másként megfogalmazva, ahány közéleti probléma, annyi külön vélemény. A pártok ekkor még különben sem képeztek a mai értelemben vett szervezeti egységet, állandó tagjai jóformán csak az országos és a helyi tisztségviselők voltak. Az egy-egy párthoz való felsorakozás a nagyobb, szélesebb néprétegek esetében csak a választások alkalmával manifesztálódott, ott is csak azoknál^ akiknek volt választójoguk. Herman Ottó politikai nézeteinek és közéleti tevékenységének megítélésénél mindenek előtt arra kell tekintettel lennünk, hogy elsősorban tudós volt, fő tevékenysége is erre irányult. Még napjainkban is három tudományág, a természettudományok, a régészet és a néprajz tekinti jogosan sajátjának. A politikai tevékenységet e mellett, ezzel együtt, sőt talán ezért vállalta. Azon modern tudósaink egyike, aki a szakmai tevékenységét nem tudta elképzelni a közéleti felelősség vállalása nélkül. Ezekben az évtizedekben jelennek meg nagy tudományos monográfiái, ír sokszáz tanulmányt és cikket publicisztikai írásai mellett. Külföldi tanulmányutakat tesz, nemzetközi kongresszust szervez (1891), szakfolyóiratokat indít (Természetrajzi Füzetek, ül. Aquila), tudományos intézetet szervez (Ornithológiai Központ) és vezet. Tagja több tudományos testületnek, igen sok előadást vállal. A „Madarak és fák napja" mozgalom megindításával a világon is elsők között hívja fel a figyelmet a természetvédelemre. Országos kiállításokat szervez, oroszlánrészt vállal az 1896-os millenniumi nagy kiállítás néprajzi falujának megszervezésében. Szinte állandó munkatársa volt a különböző politikai lapoknak, pl. a következőknek: Magyar Polgár, Ellenzék, Függetlenség, Egyetértés, Arad és Vidéke, Budapesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Magyarország és a Nagyvilág, Fővárosi Lapok. Az 1894-ben Miskolcon elmondott programbeszéd magában foglalja Herman Ottó egyetemesen hirdetett politikai programját, illetve abban a történeti szituációban vallott konkrét nézeteit. A dualizmus korának társadalmi-gazdasági problémáit lényeglátással, pompás elemzőkészséggel szemléli. Kétségtelen, nem volt vezéralakja a kor politikai életének, de markáns egyéniségű, kérlelhetetlenül becsületes, minden tekintetben megvesztegethetetlen, elveiért mindent vállaló jelentős politikus volt. Stílusa emelkedett, szónoki fogásokkal tűzdelt, retorikához értő ember munkája. Néhol átsüt rajta nemcsak a nagy politikai példakép, Kossuth Lajos fenntartás nélküli tisztelete, talán szónoki stílusa is. Elmondhatjuk továbbá Herman Ottó miskolci képviselői beszámoló beszédéről, hogy annak politikai tartalma korában, tehát a 19. század utolsó évtizedében progresszívnek, úgymond „haladónak" tekinthető. Szól a társadalmi egyenlőtlenségről, azt nem fogadja el örök érvényűnek. Fellép a maradiság, a retrográd erők ellen, elismeri a társadalom mozgását, változását, fejlődését. A tájsadalmi mozgásformákat is a biológus evolucionista szemüvegén át szemlélte, ezért nem jutott el a marxizmusig. Ennek ellenére szimpatizált több kérdésben a munkásmozgalommal, sőt kapcsolatot is tartott fenn egyes képviselőivel. A társadalom belső fejlődésében hitt elsősorban, de elismerte a forradalmakat, elsősorban a polgári forradalmak jogosultságát. így pl. a 18. század végi francia valamint a magyar 1848—49-es forradalmat. Ugyanakkor szimpatizált a Párizsi Kommünnel is.