A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

A BODROG SZABÁLYOZÁSA Hl malmokat, a Latorcán pedig szabályozni kívánta. El akarta tüntetni a malmokat a Bodrogon is, amelyek főként Zemplén, Ladmóc, Szerdahely, Végardó, Sárospatak, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr mellett voltak veszélyesek. Csak azokat a hajómalmokat tűrte meg, amelyek duzzasztógát nélkül épültek.

32 1824-ben Sátoraljaújhelyen küldöttséjg foglalkozott a malmok ügyével. A munka műszaki irányítója Steiner Ádám, Zemplén megye mérnöke volt. A bizottság még a következő évben is működött, amikor Fáy András volt a királyi biztos. Ekkor már csak a Bodrog malmaival voltak problémák.

33 Fáy 1826-tól nem is kívánt foglalkozni a malmokkal, mivel megsokallta a tulajdonosokkal folytatott vitákat. 1827-ben Vay Ábrahám került Záhonyba királyi biztosnak, és ő befejezte a malmok szabályozását. Az 1830-as évek közepén már csak elvétve voltak panaszok, de lényegében megoldódott a kérdés. A malomcsatorna tervét teljesen elvetették, mivel az földesúri birtokon haladt volna keresztül, és így építése megoldhatatlan volt. Néhány malmot teljesen sikerült felszámolni, és elérték azt, hogy újat csak a hatóság engedélyével létesíthettek. Az engedélyhez mellékelni kellett a részletes tervet és a folyó vízrajzi térképét. A Vásárhelyi Pál által fogalmazott utasítás szerint a térképnek a partok magasságát, a hossz- és keresztszelvények rajzát, a folyó sebességének és vízszintingadozásának adatait is tartalmazni kellett.

34 A meglevő, különösebben nem veszélyes malomgátakat is el kellett látni zsilipekkel, amelyek felhúzása esetén a víz szabadon lefolyhatott. A malomgátak felszámolását a Bodrog medrének kitisztítása követte. 1826-ban a vízállás rendkívül alacsony volt, a munka mégis sok nehézséggel járt. A kövek, malomkarók, fahasábok eltávolításához erős láncokra, megfelelő igaerőre volt szükség.

35 A folyó kitisztításával a malmok ügye véglegesen lezárult. Az ország többi folyóin ebben az időben még komoly problémát jelentett a kérdés. A sikeres szabályozás fő oka az volt, hogy a viszonylag jelentéktelen szántóföldi termelés miatt a malmok itt nem játszottak olyan fontos szerepet, mint az ország más vizein. A Bodrog és eredőfolyóinak szabályozása a 19. század első felében egyszerre került napirendre. Az első összefüggő tervek kidolgozására az 1818— 1821. évi felmérések befejezése után kerülhetett sor. A több változatban ismert terv elkészítése Bogovich Károly és segédje Steiner Ádám Zemplén megyei mérnökök érdeme. Az eredeti elképzeléshez a megye és az Építési Igazgatóság is hozzáfűzte véleményét, és az, a végső változat szerint — főbb vonásaiban — a következő volt: Az Ondova—Tapoly egyesült folyókat — egészen a KisBodrogig, 25,7 km hosszú csatornával szabályozni kell. A Laborcon Petróc és az Ung torkolata között létesítsenek átvágást, amely a 34,58 km-es szakaszt 24,57 km-re rövidítené. A másik, kisebb átvágás az Ung felvétele után épült volna. A Kis-Bodrogon az imregi malom közelében tervezett csatornát, amellyel a 6,43 km-es folyószakasz 3,1 km-re rövidült volna. Szabályozni kívánta a Latorcát. Kanyargós, 62,18 km hosszú szakasza az átvágással 34,25 km-re csökkenne. A Bodrogot Zemplén és Tokaj között 2 szakaszra osztotta, köztük Sárospatak volt a határ. A felső szakasz az átvágásokkal 28,4 km-rel, az alsó 21,77 km-rel lett volna rövidebb. 17 csatornát tervezett,