A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása
108 DÓKA KLÁRA A lakosság a 19. század közepén a faluhatárnak csak egy részét tudta művelés alá fogni. Vámosújfalu 2519 hold határából csupán 291 hold volt használható, teljesen vízmentes terület, Sárospatak 24 294 holdjából 7000 hold tó és nádas, Zsadányban 2320 holdból mindössze 330-t hasznosítottak szántóként, 624 hold a rét, 354 hold a legelő, és a tavak 88 holdnyi területet foglaltak el. 14 A gyakori árvizek, a szűk térre korlátozott szántók, a téli takarmányt nem biztosító, gyenge minőségű rétek a 19. század közepén már egyre jobban akadályozták a községek fejlődését. A lakosság igyekezett megakadályozni a folyó kiáradásait és — az országos viszonyokhoz képest későn — az 1830-as évek végén megjelentek az első kezdetleges védművek. Az árvizekkel kapcsolatban bizonyos fokig más problémák jelentkeztek az eredővizeken. Itt a folyók esése lényegesen nagyobb volt, mint a Bodrogon, és így nem keletkeztek veszélyes mederelfajulások. Azonban a 18. század végén és 19. század elején a lakosok a víz erejének felhasználására nagyszámú malmot létesítettek, és a helytelenül megépített malomgátak — a nagyvíz lefolyását akadályozva — lettek az árvizek okozóivá. Az egyre gyakrabban felmerülő problémák szükségessé tették, hogy az állam a megyei hatóságokon vagy királyi biztosokon keresztül a szabályozás kérdésébe beavatkozzék. A Bodrogról és eredőfolyóiról az első egységes szabályozási tervek az 1820-as években keletkeztek. E tervek készítésének alapvető feltétele az volt, hogy a folyóról részletes térképek álljanak rendelkezésre. A többi magyarországi vizekhez képest a 19. század első feléig a Bodrogról viszonylag kevés térkép készült, és még kevesebb maradt meg. A 18. századi térképeket, amelyek kizárólag helyszínrajzok voltak, megyei vagy kamarai mérnökök rajzolták. A Bodrogról és eredőfolyóiról az első térképek 1735— 1750 körül készültek. Ezek a folyók Bereg, Ung, Zemplén megyei szakaszait ábrázolják, Mikoviny Sámuel tanítványainak munkái. 1752-ben Reizner Gáspár kamarai mérnök térképezett a Laborc folyó mentén, 1775-ben Kneidinger András, kamarai mérnök a Bodrogot vette fel Tarcal környékén, az 1780-as években Rőmisch Ferenc Végardónál, 15 1798-ban Blaskó János Bodrogolaszi és Sára között térképezett. Munkája 1: 7200 méretarányú, részletes térkép. 16 A 18. századi térképek áttekintést adnak a folyómenti gazdálkodásról, ábrázolják a folyó alaprajzát, a nagyobb épületeket, néha még a fákat is a parton. Használatukat megnehezíti az, hogy nem összefüggőek, egy-egy felmérés csak néhány falu határára terjedt ki. Az első összefüggő helyszínrajz 1800-ból, a Bodrogközről maradt fenn. 17 Ezt a felmérést — Szabolcs és Zemplén megye kérésére — Litzner János, az Eszterházyak mérnöke végezte el. 18 A 18. századi térképek vízrajzi szempontból nem mondanak sokat. Szintezésre, a meder alakjának ábrázolására, a partok, a vízszint bemérésére még nem voltak meg a technikai feltételek. A szintezés első példáival Magyarországon a 18. századi csatornaépítéseknél találkozunk. A későbbi évtizedekben végeztek lejtmérést a folyók egyes kritikus szakaszain, majd a korábbi munkák folytatásaként a 19. században az egész vízfolyásra kiterjedő felmérések kezdődtek meg. A szintezéshez, térképrajzoláshoz, a meder vizsgálatához szükséges műszerek a bécsi, később
