A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata. Diurna 1.

356 GYULAI PÉTER Sorbus aucuparia, Lonicera xylosteum, és újulat). Cserjeszintben fáciesalkotók: Mercurialis perennis, Asperula odorata, Senecio fuchsii, Oxalis acetosella, Aegopodiumpodagrária, Aconitum gracile, Hesperis vrabélyiana stb. Talaja: mészváztalaj, mész-redzina, barnaföld, vagy mész-szegény rozsdabarna erdei talaj, átmosott barna erdei talaj (utóbbi kettő palán). Négy ökológiai szubasszociációja van: festucetosum altissimae, mercurialetosum, asperuletosum, és oxalitetosum. Részben Vaccinio — Piceetea elemek is vannak benne, például a Polygonatum verticillatum, Daphne mesereum. További jellemző fajai: Senecio nemorensis ssp. fuchsii, Aconitum variegatum, Petasites albus, Pulmonaria obscura stb. Intrazonális társulásai: a) Phyllitidi-Aceretum subcarpathicum A Bükk hegység szurdokerdeje. Kifejlődése és jellegzetes fajkombinációja a montán bükkösökkel részben közös, azonban speciális mező- és mikroklímája van. Jellemzői: speciális talaj adottságok, hosszú hóborítottság, gyenge besugárzás, hűvös mikroklíma, magas légnedvesség, nagy humusz felhalmozódás a sziklatörmelékek között, gazdag tápanyagellátottság. Konstans és karakterfajokban igen gazdag. Lombkoronaszint: 70—90%-os záródás, 80—100 éves korban 25—30 m magasságot is elér, ebből 15—20 m ágaktól szabad. A cserjeszint borítottsága 15—25%, a cserjék a mozgó törmelék megkötésében igen fontosak. A gyepszint magas borítású, általában 80—100%-os. Fáciesalkotó növények: Aegopodium podagrarium, Chrysosplenium alt érnifolium. Impatiens noli-tangere, Lunaria rediviva, Oxalis acetosella, Parietaria officinalis, Urtica dioica. Ugyancsak gazdag montán-reliktum növényekben is, ilyenek: Anthriscus nitida, Scopolia carniolica, egyes helyeken Dryopteris lobata, Viola biflora, Valeriána tripteris, Arabis alpina. b) Seslerio — Fagetum Reliktum jellegű társulás, amely majdnem kizárólag csak dolomiton jelenik meg, és ezért cönológiai helyzete nehezen rögzíthető. A lombkoronaszint alacsony, rosszul záródó bükk alkotja, a déli lejtőkön kocsányos tölgy is keveredik bele. Sziklás helyeken a bükk rossznövésű, törpe. Cserjeszintje gyéren fejlett, gyepszintje elfüvesedett. Fáciesalkotók: Sesleria hungarica, Carex humilis és Calamagrostis varia. A mohaszintben dealpin fajok, kora tavaszi aszpektusa nincs. Sajátos, természetes helyi fahatárt alkot a dealpin sziklagyepek felé. Montán — szubmontán bükkösökben fordul elő, és részben megőrzi az extrazonálisan megmaradt tölgyes zóna elemeket (Tilio — Fraxinetum), ugyanakkor glaciális reliktumokat is, mint amilyen a Calamagrostis varia, Allium victorialis, Rubus saxatilis, Sesleria varia, vagy a Vaccinio — Piceetea zónával közös elemeket, mint például: a Sorbus aucuparia, Petasites albus. Ellentétes jellegű flóraelemek keverednek ebben a társulásban. Az utolsó eljegesedés alatt ezek a szubalpin jellegű Sesleria-gyepek Larix-tajga foltokkal alkottak mozaikot, postglaciálisan a Pinion (reliktum-fenyves) elemek települtek be, ilyenek a Pyrola secunda, Helleborine atrorubens, később pedig a postglaciális xerotherm fázisban keveredtek bele a harsas-tölgyes elemek. Végül a bükkös a szubboreális-szubatlantikus fázisban nyomult be a társulás lombkorona szintjébe. Reliktum jellegű faj még: a Taxus baccata.