A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata. Diurna 1.

351 A BÜKK HEGYSÉG MACROLEPIDOPTERA FAUNÁJÁNAK ÖKOLÓGIAI ÉS ÁLLATFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA. DIURNA 1. GYULAI PÉTER A Bükk hegység Lepidoptera faunájának kutatása mintegy 120 éve folyik. Szerző és más gyűjtők munkája alapján óriási adathalmaz áll rendelkezésünkre, melyet az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet fénycsapda anyaga még tovább bővít. Ezért elérkezettnek láttam az időt az anyag feldolgozásához. Munkámat aktuálissá teszi a közeli jövőben megalakuló Bükki Nemzeti Park is, hiszen nemzeti parkjaink élővilágának kutatása, megismerése különösen fontos feladat. A dolgozat felépítése a következő: A hegység lepidopterológiai kutatottságának rövid ismertetése után, a Bükk növénycönológiai, geológiai, klimatológiai viszonyainak tárgyalásával foglalkozik. Ezeknek vázlatos áttekintését szükségesnek láttam, ugyanis a geológiai, klimatikus (sokszor mikroklimatikus, pl.: töbrökben) viszonyok mellett a növényi társulások nagyban meghatározzák, hogy milyen lepketársulások alakulhatnak ki egy területen, hiszen a hazai fajok — egyetlen kivételtől eltekintve — fitofágok, nagy részük pedig tápnövényspecialista. Ezután következik a Lepidoptera fauna részletes tárgyalása. Először a bizonyító példánnyal hitelesen igazolható elterjedési adatok közlése történik, ezeken alapszik az egyes fajok bükki elterjedésének, ökológiájának, fenológiájának leírása. Ezt főleg az ún. „színezőelemek" esetében végeztem el, melyek állatföldrajzilag mint faunaelemek, vagy ökológiailag mint faunakomponensek jelentősek. A dolgozat a fauna állatföldrajzi értékelésével zárul. A jelentősebb fajok bükki elterjedését ponttérképeken is bemutatom (I—

V. tábla). A dolgozat már nagyrészt elkészült, de nagy terjedelme miatt leközlése csak részletekben lehetséges. Jelen közlemény a Papilionidae, Pieridae, Lycaenidae, Parnassiidae, Erycinidae, Nymphalidae, Apaturidae, Satyridae és Hesperiidae családok 133 fajának adatközlésével végződik. A következő részben az említett családok 40 fajának részletes vizsgálata következik. Hazánkban a lepidopterológiai kutatások eleinte főleg a főváros körül folytak, azonban már a XIX. század közepén kezdtek felfigyelni egyes gyűjtők a Bükk igen gazdag faunájára. Elsőnek Kismegyeri Kempelen Radó, egri gyűjtőt kell megemlíteni. 1868ban Egerben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Gyűlése alkalmából kiadott munkájában ismertette eredményeit. A századforduló után Narozsny Zoltán főleg Miskolc környékén gyűjtött.