A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VARGA Zoltán: Az Amphipyra berbera Rungs, 1949 (Lep.: Noctuidae) elterjedése Magyarországon

348 VARGA ZOLTÁN Csanyik-völgy), Miskolc, Jósvafő, Zempléni hg. (Paphegy, Istvánkút, Senyő­völgy, Makkoshotyka, Telkibánya). — Tiszántúl: Debrecen, Bátorliget. Viszonylag kevéssé ismert az Amphipyra berbera Délkelet-európai el­terjedése. Ezért indokoltnak látszik az idevágó adatok — természetesen a teljesség igénye nélkül való — közlése. Jugoszláviában a faj széles körben elter­jedt, bár csak egyes példányokat gyűjtöttek. A horvátországi Fruska Gorából és Zágráb környékéről, a szlovéniai (Isztria) Vipava (Vippach)-ból, Mosztar környékéről (Hercegovina) és a macedóniai Sar-planináról egyaránt láttam példányokat. Bulgáriában sokkal ritkábbnak látszik: eddig csak a Sztara pla­ninán (Szliven) és a Sztruma völgyében gyűjtötték. Ukrajnában valószínűleg elterjedt: a Kijevi Egyetem Zoológiai Múzeumának gyűjteményében Krímből, Kiev és Harkov környékéről valamint a Kaukázus északi előteréből (Pjati­gorszk, Kiszlovodszk) származó példányok vannak (3a. kép; a bukaresti A Po­pescu—Górj szóbeli közlése szerint az A. berbera Romániában általánosan el­terjedt, sőt gyakoribb, mint a pyramided). A fentiek után térjünk rá arra, ami a gyűjtő számára legfontosabb: hogyan különíthető el megbízhatóan a két faj egymástól. A legfontosabb külső morfoló­giai bélyegeket táblázatban tekintjük át. Nyilvánvaló azonban, hogy a fenti bélyegek nem minden példányon lát­szanak teljesen egyértelműen. így pl. kopott példányokon a potroh világos szőrpamacsai már alig vehetők észre. Ezért a vitás esetekben genitália- vizsgálat­hoz kell folyamodnunk, amelynek segítségével mindkét ivar egyedei könnyen determinálhatok. A hímek ivarszervi bélyegei annyira feltűnőek, hogy ha frissen gyűjtött példány van a kezünkben, már kézi lupe segítségével eldönthetjük, melyik fajjal állunk szemben. Az uncus vége ugyanis a pyramidea-nál eléri a valvák csúcsát, míg a berbera esetében csak kb. a valvák 2/3-áig ér. Eltérő a valvák s az uncus alakja is (a pyramidea uncusa csúcsa felé bunkó-alakúan kiszélesedő) valamint az aedoeagus tüskézettsége (cornuti). A 9-genitália esetében a 8. szelvény kitinlemezei a berberánál hosszabbak, mint amilyen szélesek, a pyramidea-nál ugyanolyan hosszúak, mint amilyen szélesek (izo­diametrálisak) és hosszú szőrökkel borítottak. A további részletekben az ábrák­ra, ill. Fletcher (1968) dolgozatára utalok. A pyramidea és a berbera hernyóját részletesebben Urbahn (1969) és Carter (1969) írta le. Bár a fenti két leírásban akadnak nem teljesen egyező megállapítások is, amelyek a bélyegek bizonyos mértékű variabilitására utal­nak, mégis kétségtelen, hogy a hernyók könnyebben megkülönböztethetők, mint az imágók s ez hasonló habitusú rokon fajoknál egyáltalán nem szokatlan (pl. Colias hyale-alfacariensis, Aricia agestis-artaxerxes, Zygaena purpuralis­sareptensis stb.). A pyramidea hernyója fehéres- vagy kékeszöld, a berberáé sárgásabb árnyalatú, inkább fűzöldnek mondható. A berbera fehér rajzolatai ugyanakkor élesebbek, sávszerűbbek, különösen a subdorsalis rajzolat, amely zegzugos vonallá kapcsolódik össze. A pyramidea-hernyó torlábai zöldek, apró barnás foltokkal. Utóbbiak a berbera hernyóján annyira kiterjedtsek, hogy úgy tűnik, mintha a lábak alapszíne feketésbarna volna. Talán a legfeltűnőbb eltérést a légzőnyílások környékének színezetében

Next

/
Thumbnails
Contents